Epikurosz#95
Hitlerben amúgy a nagy pofája ellenére volt sok vonzó tulajdonság is, mert ugye nem hiába rajongtak sokan érte. Habsburg Ottó például elmesélte nemrég, hogy Hitler egy őszinte ember volt, nem színlelt, kimondta, ami a szívén van. Kicsit Zsirinovszkijra emlékeztet engem, most hirtelen. Emellett ideális társadalomról álmodott, rajongott Atlantiszért, német kutatókat küldött Közép-amerikába, hogy eltűnt civilizációkat fedezzenek fel stb.
Sajnos ezek a hobbik aztán átestek a ló túloldalára (hogy képzavarral éljek).
Ugyanis az egy dolog, hogy vannak az embernek ideáljai, de amikor saját maga tökéletesítése miatt keményen teljesítményfokozókkal tömi magát éveken át, akkor előbb utóbb probléma lesz. Mint a bodisoknál, például, akiknél előbb-utóbb elpattan a húr a sok anabolikus szteroidtól.
Utána ugye jönnek a problémás dolgok, a neccek:
- szellemi téren nem maradt meg a racionalitás talaján, hanem átfordult okkultizmusba, önimádatba.
- politikájának fordulópontja, amikor az SA-s Römert (jól emlékszem a nevére?) homoszexuális orgiák rendezésének vádjával - Himmler segítségével - meggyilkoltatja. (1934?) Ez után már nincs megállás, jönnek a zsidók, komcsik, stb. elleni megtorlások.
Pedig ugye az álmok szépek voltak, de türelem nélkül...
Naszóval, nincs szándékomban nekem őt tisztára mosni, csak megérteni szeretném.