Epikurosz#113
Vagy nézzük a mai gyógyszeripart.
Elmegy Dr. Trutymó az amazonas őserdejébe, mert halotta, hogy az indiánok ott kaktuszleveleket rágnak, és ettől nő nagyra a hóbelevancuk. Elviszik, kivágja, beviszi, vizsgálja. Aha, sok benne a fityfiriszkusz, ez a hatóanyag. Nosza, izoláljuk, építsünk gépsort, palackozzuk, dobjuk piacra. Már fut is a reklám a tévében, és rohan a fogyasztó a teszkóba Fityfiritty™-et vásárolni. Megveszi, majd visszaül a fotelbe, nézi tovább a tévében a lekvárfilmet, ahol széptestű emberek isszák a nedűt, és úgy érzi, minden nyavalyája, tokája ellenére, hogy olyan ő is, mint azok a kisportolt dívák. Eltelik 3 hó, és fájni kezd a hasa. Kiderül, ugyanis, hogy a fityfiriszkusz mellékhatása az, hogy kirágja a belet, de a kaktuszlében ugye ott van mellette a C vitamin is, amely viszont sebgyógító hatású. Kiderül a dolog, nagy botrány lesz belőle. A gyár most már C vitamint is rak a termékbe, és nevet is változtatnak, Gityfiritty™ lesz az új név, amelyet egy újonnan alapított vadiúj cég forgalmaz. A fogyasztó is vadiúj, mert az előzőt elvitte a rák.
Az állami népközegészségügyi ügynökség bevizsgálója meg kapott 10 milkát (nem csokit!), amelyből elmehetett jutalomüdülésre Tóthitibe, és a fiát is elküldhette tanulni YMCA-s egyetemre. A politikus meg, aki a törvényeket passzította a célnak megfelelően, hát kapott ő is egy ajándékótót meg egy VIP-hitelt a RabloBank butapesti központjától.
Az indiánok gyerekeit meg elköltöztették 100 km-rel arrébb, ahol nem nő a csodakaktusz, de van büfé, és ihatnak gokkakólát, és ehetnek mekcsirkét majomézzel. Meg egyáltalán, senki sem emlékszik már semmire, minden kicserélődött: a cégek, a bennszülöttek, a politikai rendszerek, a hitek, az utcakövek, a fák a dzsungelben.