-
iguanodon #345 Hát én már alig várom, brutális lesz az biztos, anno volt pár zombis játék de ez ha minden igaz álmatlan éjszakákat fog okozni szó-szerint.
Képzeld el!
A kezedben tartod a lemezt és könnyes szemmel behelyezed a gépbe, de óvatos vagy Figyelsz, mert sosem lehet tudni, hogy mi les rád. Lehúzod a redőnyt ellenőrzöd a zárakat – sötét van és teljes nyugalom. Ahogyan elindul a bevezető előveszed a jó öreg 5.1-es fejhallgatót és kicsit emelsz a hangerőn, ,majd indítod a játékot. Elindult már nincs visszaút összeszeded minden bátorságod, gyémánttá gyúrt izmaid megfeszülnek ahogy a hátadhoz teszed a párnát, kezed ökölbe szorul és mindenre elszántan magadhoz veszed hű társad, a gamepad-ot. És megjelensz a képernyőn, lassan elindulsz a sötét utcán, néhány lépés után zajt hallasz, megállsz a szemed mint a sasé majd kifolyik úgy figyelsz, rothadó bűz szaga csapja meg az orrod, hirtelen gondolattól vezérelve megfordulsz és üzem szerűen meghúzod a ravaszt, valamit eltaláltál de nem látod jól a sötétben, valami körvonal bontakozik ki egy emberre hasonlít, de mégsem úgy mozog és fura bugyborékoló hörgő hangot ad ki. Se baj a South Park-ból hallott mindenre jó mondatot használod "Vigyázz támadni akar" és elengedsz egy sorozatot, megnyugodhatsz ezt senki nem élhette túl vagy mégis a pokoli teremtmény még mindig mozog és feléd tart. Meg nyomod a Pause gombot , hogy kifújd magad...
Úgy érzed megnyugodtál most, hogy már a pulzusod lecsökkent 200-ra újra megnyomod a Pause gombot. A lámpa fénye megvilágítja, egy emberi lény, egy lehetett valaha közülünk - bal karja könyökben végződik, jobb karja felém nyúl. Tárat cserélsz, nincs probléma van még lőszer, ahogyan csőre töltöd - kattanás - erre a pokol hírnöke megáll fejét lassan felemeli mintha rád nézne. Hirtelen megugrik, rohan, feléd, ilyet még nem láttál – valaha futóbajnok lehetett. Vagy harminc méterre van tőled, tehát egy olyan ön avatott hősnek mint te ez rengeteg időt jelentett. Pontosan becélzod a lábát és lősz, fel bukik és elterül. De ez nem állította meg húzza vonszolja magát a földön keserves hörgés és visítás közepette, megesik a szíved és segítesz rajta, odalépsz majd egyetlen fejlövéssel örökre megállítod. Rossz érzés fog el, de eszedbe jut hogy már egy halottat nem ölhetsz meg, vagy te vagy ő. Megfordulsz, hogy folytasd az utad az ismeretlenbe, éktelen robaj szemből az utca végéről. Előbukkan egy lény, majd még egy és még egy, 4 . 5 . 6 ... alig tudod követni, újra South Park, de rájössz, hogy ez itt nem segít. Addigra már megszámolni sem tudod mennyi, de több mint száz förtelmes teremtmény fut, rohan feléd, mintha a maratoni futócsapat akarna elkapni. HÁÁ felnevetsz ENGEM, EZEK hazánk gémerét, ki a counter-strike-on nevelkedett. Pontos fejlövésekkel operálsz, egy kis-busz mellett futnak el, valami eszedbe jut egy lövés – két lövés na, három a magyar igazság telitalálat eltrafáltad a benzin tartályt. Akár az eső úgy hullik alá a végtag, fejek hullanak eléd felnézel és hirtelen egy kéz csapódik az arcodba. Kuncogsz magadban hát ez az amit vártál, nem csalódtál, de igen ennyit nem vártál, ez több mint ami lehet hiszen rémálmaid váltak valóra.
És tudatosul benned, hogy azért élsz, hogy meg halhass, még ők azért haltak, hogy éljenek.