Informatika és tudomány

  • Dying Soul
    #230
    Képmutatók vagytok. Képmutatók azzal, hogy beírtok ide. És naívak is. Régóta beteg volt. Senki nem mondhatja, hogy meglepte az ő halálhíre. Esetleg az lephetett meg, hogy ilyen hamar vagy pont most. Ellenben szeptember 4.-én elhunyt Steve Irwin és mindenkit sokkolt a halálhíre, mindenkit, aki ismerte őt. Több száz kilós krokodilokkal "harcolt" egyedül, állatkertet, vadrezervátumot működtetett, felhívta milliók figyelmét arra, hogy védenünk kell a környezetünkben élő állatokat és sorolhatnánk. Puskás mit is csinált?
    Én egy rossz szót nem szóltam Puskásról, ő maga nem érdekel. Inkább a ti és a média viselkedését véleményeztem, ami valljuk be feletébb értelmetlen.
    Ahelyett, hogy csendben magatokban lerendeznétek egy-két nap alatt, idejöttök verni a nyálatokat. Én nem lennék benne biztos, hogy örülne és büszke volna magára ő, ha tudná, hogy milyen faszacsávó volt és most mindenki gyászolja. Állításaitokból azt szűrtem le, hogy nem volt arca. Tehát ha nem volt arca, akkor miért örülne annak, hogy mindenki (?) gyászolja? -
    Nevet szerzett Mo.-nak. Ok. És most akkor mivan? Vered a melled, mert egy kelet(!)-európai ország fia vagy? Vered a melled, hogy milyen szép múltja van a magyar focinak? Ahelyett, hogy néznéd a jelent, a jövőt és tennél valamit. Bármit. Tipikus magyar hozzáállás, mindenen kesergünk és kilökjük azt, akinek akár egy kicsit is eltér a véleménye a miénktől. Emelett szemellenzővel csak egy problémára koncentrálunk, felnagyítjuk azt és ha meguntuk, keresünk másikat. Politizálunk, anyázunk. Szidunk mindenkit, pedig mi vagyunk a hibásak. Hogy lesz ebből haladás? -
    Kedves mflex, a halál fszára pedig azoknak kéne elmenniük, akik személyeskedtek. Büszkék magukra, megóvnak egy topikot. Ezaz. Életeteknek ne legyen soha nagyobb célja.
    Holnaptól július 31-ig gyászolom Petőfit. Majd 31.-én nyitok egy Meghalt Petőfi Sándor topikot. A legnagyobb magyar költő emlékére.
    Ettől függetlenül meghal több ezer ember minden nap. Több ezer hektár fát vágnak ki. Majd mikor már küzdeni kell az oxigénért, akkor mondjátok rá valamelyikünkre, hogy nagy ember volt. És gyászoljátok a porban fekvő, rothadó hullája mellett.
    Amíg anyagilag és egészségügyileg biztonságban vagyunk, jobban esik pusztítanunk és mások dolgaival törődni, elterelni a mi hiányosságainkról a figyelmet. Képmutatók vagyunk és ugyanolyanok. Mindannyiunk azt hiszi magáról, hogy jobb. Pedig nem. Ugyanolyanok vagytok.