Karácsony van. Békés, áldott karácsonyt tehát minden kedves olvasómnak.
Különös egy karácsony ez, elemzése már a publicisztika műfajába tartozik, s nem csak azért, mert a fenyőfa éppen összekötözött zöld disznóként hever a nappali padlóján, mert nincs fenyőfatalp kéznél, és két párhuzamszorító, két deszkadarab és egy flex segítségével próbálom éppen talpra állítani. Azért ezekkel, mert minden más szerszámom a boltban maradt. A legjobb családban is előfordul, hogy az alapvetően kültéri használatra tervezett növény nem akar működni a lakásban.
Különös inkább az, hogy alig láttam karácsonyi díszeket, dekorációkat, "Boldog Karácsonyt" feliratokat. No persze, akár örülhetnénk is, hogy nincs végre a minden csőből ömlő, színes nyál, eltűntek a krisztmösztájm-popmuzsikák és a piros télapósapkák. Helyette minden ablakban nyolcágú gyertyatartók figyelnek. A sok primitív bunkó nem is tudja, hogy az nem karácsonyi dísz, hanem hanukára való menóra. Mindegy, ez van olcsóé' a Tesco-ban, és csak annyi van ráírva, hogy "beltéri lámpasor", világít, oszt' jóvan, végül is a karácsony a világítótestek ünnepe, nem? Közben minden forgalmas helyen menórák emelkednek, ott csápol az összes politikus, örülnek a zsidóknak. Menórával felcicomázott autók járják a várost, bennük ül egy-egy kalapos, pajeszos zsidó, és dudálnak, mint a hülye, nesze nektek hanuka, magyarok, felejtsétek el a karácsonyt. Csak a hanukáról van szó a tévében, a rádióban, hanuka itt, hanuka ott, érdekesség, egzotikum, multikulti, már a Parlament elé sem állítanak karácsonyfát, és a Nagykörút fáit is hatágú csillagokkal díszítették fel, ami persze lehetne betlehemi is, de jelen esetben nem vagyok erről meggyőződve.
#117
