#38
Sok kis önálló rendszernek nincs létjogosultsága, ugyanis azért van hálózatba kötve egész európa, hogy egyrészt tudjanak kereskedni az energiával (igen ez fontos gazdasági érdek) másrészt, hogy ha valahol monjuk borul egy erőmű, akkor lehessen importálni, vagy el lehessen osztani a túltermelt energiát stb. stb.
Ha egy ilyen dominó-effektus szerű jelenség miatt (akármennyire fejlett a hálózat, akármennyi pénzt ölnek bele, akármennyire figyelik ilyen jelenségek mindig is lesznek és a világ elektromos hálózítaiban mindig is lappang egy ilyen úgymond rizikófaktor ami ezeket a dolgokat előidézi, az energetika már csak ilyen dolog) összedől egy nagy kiterjedésű hálózat, akkor az nem megoldás, hogy önállóan elkezdünk termelni, mert a hálózati visszakapcsolásnál, szinkronizálások miatt bizonyos régióknak újra le kellene állnia, és nem is olyan decentralizált kialakításúak az elektromos hálózatok, hogy ezt lehetővé tegyék. Itt jönnek képbe az úgymond gyors reagálású erőművek, amelyek segítségével sokkal gyorsabban vissza lehet építeni a hálózatot. Ugyanis ilyenkor nem azt kell elképzelni, hogy most németországban leszakad egy kábel és napokig nincs áram, hanem egyszerűen létrejön egy olyan tranziens az egész hálózaton, ami egyszer lecseng és vége van. Az áramszünet meg abból fakad, hogy a nagy erőműveknek meg az alállomásoknak idő kell amíg újra nekiállnak termelni, illetve újra összerakják a hálózatot.
Nem olyan egyszerű dolog ez, hogy jaj 21.század hát mekkora drága rendszerek meg fejlett technika és akkor röhely hogy hiba van valamiben. Meg nem is arról szól a dolog, hogy ki mennyit fejleszti a hálózatot, mert nem létezhet olyan nagy kiterjedésű elektromos hálózat amely hibamentesen működik.
Egyébként meg örökérvényű Murphy törvény: Ami elromolhat az el is romlik.
Ez energiahálózatokra egy kicsit megspékelve úgy néz ki, hogy minél nagyobb teljesítményű a hálózat annál váratlanabbul következik be a hiba, és annál nagyobb kárt okoz, minél kevésbé felkészültek a hálózat üzemeltetői (remélem érthető az összefüggés).