pemga#207
Van egy olyan érzésem, hogy sosem próbáltál meg élni Németországban. Teljesen más az adó-konstrukciójuk, náluk családi adózás van. Ha egyedül élsz akkor sokkal rosszabbul adózol, mint nálunk. Ha van egy feleséged és egy gyereked és te vagy az egyedüli kereső akkor már korrektebbül kijön. Kocsi is így működik, ha munkanélküli vagy, a kocsi megfizethetetlen dolog, igen magas az alapdíj, de levonható az adóalapból. Ha Németországban munkanélküli vagy, csak akkor kaphatsz segélyt, ha előbb feléled a készleteid: költözz kisebb lakásba, add el az autód, stb-stb. Plusz: a segélyed nem kapod meg 100%-ban kézhez, vannak az ugynevezett 1EUR-os társadalmi munkák, azaz a segélyedért meg kell dolgoznod...
Tandíj: pályázni ösztöndíjra most is lehet. Az hogy te inkább a munkát választottad, az egyéni döntés volt. Szoc alapra is lehet hivatkozni, sajnos ezzel sokan visszaélnek (vállalkozsó szülők minimálbérre bejelentve, és ilyen környezetre felvenni a szoc támogatást szerintem pofátlanság.) Én is dolgoztam egyetem mellett, a második mellett főállásban, mégis összesen csak félévet csúsztam... Mindkettő Műegyetem, nem mondhatod hogy könnyebb volt mint neked. Keresztért és pótvizsgáért naná hogy fizettettek, ezzel nem tudom mi a problémád. Szerintem ez teljesen normális. Ha nem tudtad teljesíteni az előírt követelményeket: fizess.
A gyógyszeráras dolgot megintcsak nem értem. Azt mondod a benzinkúton drágábban fogják adni. Hát akkor meg mi a probléma?!? Aki akarja megveheti olcsóbban a patikában. Tiszta ügy. Ha meg nagyon sürgős és szükséges és messze van az ügyelet, akkor lehet választani: megfizeted a benzinkútfelárat vagy elmész az ügyeletes patikába. Egyes egyedül akkor lenne ebből probléma, ha a benzinkút megpróbálná ugymond kiszorítani a patikákat, nyomott árakon adná ezzel ellehetetlenítve őket. De ez szerintem nonszensz, annál is inkább hogy a legtöbb gyógyszert továbbra is csak patikában lehet értékesíteni.
Abban teljesen igazad van, hogy ebben az országban összefogás kéne, én ezt mondtám már 100 kommenttel ezelőtt is. Csakhát a hajlandóság a tárgyaláshoz nincs meg. Legalábbis a hátat fordítunk s kimegyünk, a nem-beszélek-veled típusu óvodás viselkedés nem a legjobb módja annak, hogy tárgyaljunk valakivel, horribile dictu kompromisszumokat is köthetnének és végre valamit közösen csináljanak... Követeljük a konstruktív tárgyalásokat és az összefogást :P. Jól hangzik :). Ja, és egy kis erkölcsöt is végre valahára.