halgatyó#156
"Azok legalább valamit csinálnak" Aha. Megmondjam hogy mit?
Értsünk szót: vannak akik sokat dolgoznak, és bizony szegényen élnek. És vannak, akik óriási jövedelmeket zsebelnek be mások verejtékéből, anélkül, hogy igazi értéket tettek volna le a társadalom asztalára. És Te azt várod a dolgozó, kisemmizett emberektől, hogy egy szó nélkül tűrjék, hogy nyúzóik még több bőrt nyúzzanak le róluk?
Ezt így -- konkrét példák nélkül -- nyilván demagógnak fogod nevezni. Ezért, nagyon címszavakban néhány konkrét példa következik. Csak önkényesen kiragadott, kis számú példa a rengetegből
1.) Aki felszánt egy földet, beveti, kisüt egy kenyeret, vagy megtervez egy hidat, meggyógyít egy embert, megtanít egy nehéz felfogású gyereket vagy épp foglalkozik egy zseniálissal nos, ezek az emberek IGAZI ÉRTÉKET HOZTAK LÉTRE, valamit letettek a társadalom asztalára.
Az a söpredék, akik kirak egy táblát, hogy mától kezdve aki itt megáll az autójával, az fizetni fog, nos az nem hozott létre értéket csak egy rakás büdös mocskot! És olyan irányba mozdította el a minket körülvevő világot, hogy előbb utóbb már azért is fizetni kell majd, ha bárhová megmozdulsz, aztán már a semmiért is. Apró rablólovagvárakra szakad szét ez az ország, lassan, fokozatosan, az "önkormányzatiság erősítése" demagóg címszó alatt.
2.) Ingatlanadó. Ma Magyarországon egy átlagos családnak olyan lakása van, amit évtizedek alatt tudott összehozni. sokszor nem is egy generáció munkájára épül, hanem a szülők erőfeszítése is benne van. Ezt persze nem érzékeli az, aki állami pénzből (a mi adóforintjaink) lízingel "állami" ingatlanokat, aztán bérbeadja ugyanannak az államnak. Meg azt sem érdekli mindez, aki az önkormányzat és az állam közötti anyagi vita során közvetítőként fellépve zsebrevágja a nagy pénzeket a semmiért. És büntetlen marad.
Bármilyen reformnak ott kellene kezdődnie, hogy a pénzekről egy nagyon alapos és részrehajlás nélküli elszámoltatásnak kell történnie, annak minden igazságos következményével együtt!
Visszatérve az ingatlanokra. Magyarország -- és kelet-közép-Európa is talán -- egy olyan sajátossággal rendelkezik, ami idegen és érthetetlen a "nyugati" közgazdászoknak: az itt élő családok ingatlanvagyona mérhetetlen spórolás és lemondás árán jött létre, több generáció munkájaként. Ellenetétben egy amerikai mérnökkel, aki olyan faházat épít, ami a 3 éves jövedelméből kijön, és közben még kirándulgat is erre-arra.
Van egy fontos fogalom: a szabadjövedelem. Én neveztem el így, nem tudom, hogy a közgazdászok hogy hívják. Akkor kapjuk meg ezt a szabadjövedelmet, ha a jövedelemből levonjuk a megélhetés feltétlenül szükségszerű NAPI ILLETVE RÖVID TÁVÚ költségeit. Ugyebár enni, ruházkodni, lakát fűteni kell, közlekedni is kell, aztán a munkaerő fenntartása egyéb kiadásokkal is jár (szakfolyóiratok, tanulás). Nomeg ADÓT IS KELL FIZETNI.
Ami pénz ezen kívül megmarad, az a szabadjövedelem. Ebből mehetünk kirándulni, ebből spórolunk nagyobb lakásra, autóra.
Azt állítom, hogy ma Magyarországon egy átlagos család olyan ingatlanvagyonnal rendelkezik, amely kb. 100 azaz száz éves szabadjövedelmével egyenértékü. (Pl. én is. De 54 éves korom ellenére még nem voltam külföldön nyaralni)
Van egy felmérhetetlenül aljas, gyalázatos, demagóg megállapítás, amit a baloldali sajtó egyfolytában nyomat: hogy az ingatlanadó azért igazságos -- őszerintük -- merthogy a láthatatlan jövedelmekekt így lehet megfogni -- őszerintük --. Csakhogy:
Az az ember (család) aki a saját munkájából és keserves lemondása árán jutott el valameddig, nos őt az ingatlanadó a földre tapossa! Míg a mások munkájából dúskáló okádék (a fizetőparkoló császárok, a Tocsikok, a cégek garmadáját összegründoló és a pént OF-SHORE CÉGEKEN KERESZTÜL eltüntető "ügyesek" és hasonlók) MELLÉNYZSEBBŐL, RÖHÖGVE KIVÁGJÁK a legmagasabb ingatlanadót is, ami a dolgozó középréteget a földbe döngöli!
Ezt kéne már végre megérteniük ezeknek! Folyt. köv.