#135
ó hát már rég ki van "fejlesztve" a "tökéletes számítógép" ami MINDEN téren kielégiti (vagyis kielégítené) az igényeinket, még mobil is, alacsony fogyasztású stb. Nem takargatom, "Agy"-nak hívják és elméletileg mindenkinek van belőle 1 :) Nem kivetített valóságrol kellene gondolkozni, perifériákról, célhardware(ek)-ről, maximális minőségû hangokról, beszédfelismerésről stb stb. Bármilyen igényünk is lenne azt símán le tudná "emulálni". De akár hogy is nézzül, mivel ezek az eszközök is csak közvetve adják át az információt, valamilyen szinten limitálva vagyunk a hardware-től vagyis a testtől/szervektől függően. egy kijelző (legyen akármilyen technikájú) maximum annyit tud elénk tárolni amennyit a szemünk befogad. De ha közvetlenül az agyunk alkotná meg a "virtuális" teret akkor annak minen pontját egyszerre tudnánk érzékelni és nem kellene "scroll"-oznunk minden irányban, nem beszélve hogy nem lennének semmi féle hibák/késések ami az átalakítgatásoknál szoktak fellépni (pl monitor-szem-agy). De ugyanez a direkt kapcsolat lehetne a hangal is mivel az agyunk ugyanúgy csak "feldolgozza" az adatokat amit a fültől kap, de ha maga hozná "létre" a hangokat (dallamokat, effektusokat) stb akkor nem kell mondanom mennyivel pontosabb és minőségesebb "képet" kapnánk. A telekomonikáció sem lenne probléma mivel a "telepátia" elméletileg "azonnali" sebességû és távolságfüggetlen, de akármit vehetünk példának, bármit alapból tudnánk érezni vagy vagy akár érzékelni. Ha képesek vagyunk gondolatokat átvinni (azaz adatot az agyból) akkor elméletileg probléma mentesen meg lehetne oldani, hogy bármennyi ember agya össze szinkronizálódjon és egyszerre keresség a kérdésekre a válaszokat megosztott erőforrásokkal (számítási sebesség, memória stb). a "személyiséget" nem tudom, hogy osztanák-e mivel az elméletileg a "lelkünk" és az hardware (vagyis test) független. Dehát pusztán agyi összehangolással nem biztos, hogy azt is osztanánk, de különben sem lenne sok értelme, mivel a lélek amúgy is limitálva van a test-től, szóval ki tudja már most önmagában mennyi dologra lehet képes (már csak abból is kiindulva hogy semmi esetre sincs limitálva a 3D-re vagyis a hétköznapi térre, merthogy a testünk sajnos igen). Lényegében ezzel a technikával nem lenne "felesleges" ember (nemúgy mint ma egy csomóan) mivel ha másra nem is, hát "segédkliens" tudna lenni bármilyen számításban, és a populáció sem lenne "probléma" mivel minél többen lennénk annál sebesebben oldanánk meg a problémákat és találnánk új megoldásokat a megosztott elménk segítségével. Lényegében csak a test életbentartására lenne szükség "hardware"-re azaz vízre, ételre, levegőre stb. De ez is addig lehet érdekes amíg nem találunk a jelenleginél jobb módszert azaz "agy-test"nél a lélek kívánságainak végrehajtásában. Az előzőekbe is érdekes belegondolni, nem hogy abban, ha már nem leszünk feltétlenül kötöttek az agyunkhoz testünkhöz. Azért kíváncsi vagyok miért kellett elméletileg eleve "testet öltenünk" ahelyett, hogy ezek a "szabályok" és limitációk nélkül cselekedhetnénk és fejlődhetnénk? Talán mivel "itt" is szerettük volta kipróbálni milyen "lenni" és még nem volt még jobb ötletünk.
...Kicsit eltértem a témától, de azért tettem, mivel hiszem azt, hogy ilyen irányba kellene a fejlesztésünket koncentrálni mivel "nálunk" már minden "hardware" adott, nem kellene egy csómó időt csupán a kifejlesztésre, sebességre, mobilizálásra, fogyasztásra stb stb áldozni, egyszerûen csak el kellene kezdeni "használni".
#135