8 év alatt picit több jellemfejlődésre számítottam volna, illetve egy jobban átgondolt, évadokon átívelő és a cselekményre jobban kiható történeti szálra. A látott 8 évadban a játékidő nagy része jelentéktelen szappanoperás szálakra és a kötelező évadonkénti/epizódikus ellenségek utáni nyomozással telt el. Ez 2-3 évadig még szolgálhat izgalommal, de a készítők nagyjából ~6 évig ugyanazt mutatták nekünk.

Szerintem a sorozat két legfontosabb témája a dark passengerrel vívott belső harc, illetve Dexter és Deb kapcsolata. Hannah előremozdította az előbbit, a 8. évadban már azt lehetett hinni, hogy Dexter felül tud kerekedni a sötét énjén, hiszen mint ahogy mondta is már nem érzi a vágyat, hogy öljön. Szintén a hetedik évadig kellett várni Deb és Dexter kapcsolatában változásra. A (túl) hosszú agonizálás után az utolsó részekben úgy tűnt, hogy Deb is el tudja fogadni Dextert és önmagát, többé nem menekült a régi élete elől.

Aztán Debet váratlanul (és picit sunyi módon) megölték az írók, Dexter pedig ennek hatására meghátrált és eldobta a családos életet, az egyedüli dolgot, ami kiutat jelenthetett volna számára. Vagyis ami fejlődés következett be az utolsó két évadban, az szinte mind le lett nullázva. Értem, hogy Debet a saját áldozatának tekintette és azért dobta őt is a vízbe. Az is világos, hogy a szerettei érdekében vonult el, mert mindenki meghalt körülötte, akit fontosnak tartott..

Viszont a sorozat alapkérdésére, amit 8 évig mindenféle perspektívából körüljártak, avagy képes-e függetlenedni az állati ösztöneitől az lett a válasz, hogy NEM. Ilyen szempontból csalódás a vége.