Hétköznapi emberek, hétöznapi gondolatai, bölcsességei és élettel kapcsolatos felfogásai.
-
#328
Hmm..
Sorry, hogy így lemaradazom sokszor csak mostanában besűrűsödtek felettem a dolgok és olyan kezdek lenni mint az papírokkal megtömött íróasztal mögött csücsülő muksó! Azért a topicot követem mégha írni nincs is időm mindíg!
Udvariasság:
Én nagyon fontosnak tartom az udvariasságot. De ez egy eléggé öszetett dolog. Én többnyire átengedem a helyem a tömegközlekedési járműveken, illetve ha felszállok egyre akkor a sofőr-nek mindíg köszönök (gondoljatok bele egy egy jó szó milyen jól tud esni amikor az embernek már tele a t*ke a sok dugóval... és egyébként is én így tartom helyesnek mivel amíg az ő által kezelt járművön vagyok addig ő felel értem és én szeretem megalapozni a jó kapcsolatokat a gondok elkerülése végett) hiszen egy egy szó semmibe se kerül de nagyon sokat ér!! Nos azt viszont hozzá kell fűznöm, hogy én győri lakos vagyok és itt megfigyelhető az utobbi 4-5 évben a nyugdíjjasok "elkanászosodása" nem akarok senkit se megsérteni de egy kicsit elfajulni látszanak a dolgok: Általában reggel 7-8 óra között és délután 2-4 óra között van nyugdíjjas csúcsforgalom a buszokon amikor ugye minden diák igyekszik megközelíteni az iskolát, és ez nem kevés problémát okoz, főleg, hogy sok nyugdíjjas sztem csak heccből utazik ilyenkor, mert azt játszák, hogy felszállnak a tömegbe és fennhangon elkezdenek egymással társalogni a mai pofátlan fiatalságról miközben semmi se történt. Többünkel előfordult az is, hogy péntek délután, edzés, külön óra, hatmillió kg cucc, suliból totál kimerülve "go home"-van, végre jön a hétvége leülök a tök üres csuklós buszon mire a következő megállóba felszállt egy idős illető aki odajön hozzám és megkérdezi, hogy nem adnám-e át a helyem (mégcsak nem is ajtóközelben vagyunk
) na ekkor egyszer nem tudtam udvarias lenni és nagyon eldurannt az agyam (körbenéztem a buszon látom minden hely üres visszanéztem az illetőre és elküldtem a halál fa**ára)! Tudom nem volt szép de akkor nagyon kellett.
Ha ismernétek személyesen tudnátok, hogy az nem az én énem egyébként. Én igyekszem a jó irányba terelni az emberi kapcsolatokat hiszen azért ez az én érdekem is, kitudja mikor, kinek a segítségére szorulok majd életem tekervényes folyamán!
De sajnos nem mindenki ilyen és sok "bunkót" ismerek, pedig ha belegondolunk aközépkorban mekkora presztizs volt lovagiasnak (udvariasnak lenni) ma meg majdnem nulla az értéke! Néha nem értem merre fordul a világ. Bocs a regényért, még lesz folytatás
valamikor.