Szabad energia, olyan gépek, amelyek sértik az energiamegmaradás törvényét.
-
cloudbasepotato #755 Locutos űrhajós példáját úgy látom még senki sem belezte ki...
Én megkísérlem:
Szóval:
1.Van egy űrhajód.
2.Az űrhajó tömegéhez képest az elégetett üzemanyag tömege elhanyagolható, ezért úgy vesszük, hogy az össztömeg állandó.
3.Ha működtetjük a hajtóművet, az egy üzemanyagfogyással arányos tolóerőt hoz létre.
Ha rosszul compiláltam, javíts!
A "paradoxon":
A rakéta surlódásos közegbe érkezik, a súrlódási erő megegyezik a tolóerővel. A gépen erőegyensúly van, gyorsulása 0, kinetikus energiája időben állandó.
A súrlódásos közeg teljesítménye: Ps=Fs*v
A hajtómű teljesítménye: Ph=m'*E ahol m' az üzemanyag tömegárama és E a (gusztustalanul fogok fogalmazni, ne ebbe kössetek bele) fajlagos energiatartalma.
Ha v elég nagy, a súrlódási teljesítmény nagyobb, mint a hajtómű teljesítménye, az űrhajó mozgási energiája mégis változatlan.
Locutos! Jól értelmeztem a problémát??
Akkor most a kivégzés:
A hajtómű teljesítménye másképp: Ph=Ft*v; Ft a tolóerő, ami egyenlő Fs súrlódási erővel.
Ft*v=Fs*v tehát Ph=Ps; a munkatétel (azaz az energiamegmaradás) érvényesül. Ez viszont ellentmond az előbbi kijelentéssel. (elég paradox)
A gondolatmeneted sajnos egy helyen hibás.
A hajtóműben elégetett üzemanyag által produkált tolóerőt te függetlennek tekintetted az űrhajó sebességétől. Ha valóban független lenne, akkor állandó üzemanyagáramot tartva az űrhajó állandó gyorsulással haladna. A sebesség négyzetével arányos kinetikus energia időben parabolikusan nőne!
A hajtómű propulziós teljesítménye időben lineárisan nőne, amíg a hajtóműbe bevezetett "teljesítmény" állandó. Másképp fogalmazva a hajtómű hatásfoka nulláról (álló űrhajó) indulva egészen a végtelenig nőne.
Figyelembe véve a rakétahajtómű működését kijelenthetjük, hogy ez lehetetlen.