Morden23#19
Attól függ, hogy milyen játékok.
A probléma-megoldást minimális szintű játék fejleszti, leginkább a lehető legyegyszerűbbek.
Annak ellenére, hogy divatos azt mondani, egy RTS mennyire javítja a problémamegoldó képességet, teljes ökörség, mivel egy zárt rendszerű szabályozás alapján működő, nem autentikus világ. Soha életedben nem leszel képes jobban managelni semmit attól, hogy királyul Red Alert-ezel.
A reakcióidő javulására szimplán nincsen semmiféle bizonyíték, de még e nélkül is felemás a kép, főleg azért, mert gyakran összekeverik a koncentrációs képesség és megfigyelőkészség javulásával, ami tényleg feljődik bizonyos FPS-ek (leginkább a csapatjátékok, mint pl. a CSÉ) alatt.
Ellenben ez még mindig nem ok arra, hogy azt mondja valaki: nem létezik függőség.
A függőség egyáltalán nem annyira szubjektív dolog, mint ahogyan sokan gondolják. És attól, hogy "játszani tök jó", még válthat ki függőséget. Ilyenkor nem a dohányzásra, vagy a drogokra kell gondolni, ami a pszichikai függőség mellett erős élettani kötöttséget is okoz. Remek példa a "melómánia", ez is pont olyan. Kényszeres pszichikai függőség. És igen, amikor mindenre szarsz, és csak internetes ismerőseid vannak, akkor az nem azt jelenti, hogy te vagy a király, mert nem költesz kocsmára, hanem azt, hogy igen, te függő vagy, mindenedet alárendeled a függőséged tárgyának, és erre vonatkozik az is, hogy elveszíted a reális világlátásodat. Igen, elveszíted, hiszen ragaszkodsz ahhoz, hogy az egyetlen és legjobb dolog az, amit te csinálsz, neked ennél sehogyan sem lehet jobb. A realitásérzék elvesztése nem azt jelenti, hogy orkoknak meg elfeknek nézed az embereket, hanem azt, hogy nem tudod elképzelni az életedet máshogyan.