szivar#100
Csalán (a nagyobbik levelű fajta) , külsőleg, csapkodásos módszer - hámszövethez közeli gyulladások kezelésére nem rossz, elősegíti a gyógyulást, és még a vizelet termelését is segíti :D. Belsőleg -teának elkékítve- vízhajtó hatású, vérszegénység ellen sem rossz. Ez utóbbira lehet főzeléknek elkészítve is fogyasztani.
Kamilla, kezdődő náthára, torokgyulladásra, stb. Külsőleg kisebb gyulladásokra borogatásként, és pattanások ellen sem rossz.
Bodza, vöröshagyma (a külső száraz héjja) meghűlésre, teaként.
Körömvirág, fájdalomcsillapító hatású, belsőleg nem javallott.
Buzogány (valami sás vagy nádféle, elnevezése tájékonként változik), komolyabb megfázás esetén a termése ülőfürdőnek, jófajta forróvízben.
Fűzfának a kérge és levele, fájdalomcsillapító és lázcsökkentő hatású, teának elkészítendő.
Bürök, teának kifőzve a tetvek ellen (meg az ismerősök ellen is - a szaga miatt).
Hirtelen ennyi jutott eszembe, amire emlékszem öreganyám és a szomszéd öregasszony receptúráiból.