metaljesus#22
a legnagyobb gond szerintem hogy mi az agyunkkal képtelenek vagyunk elképzelni a végtelen időt és teret, és mindig az a vége, hogy "jó, de mi volt előtte?" vagy "akkor mi van azon túl?" az ősrobbanás már csak ezért is egy nehezen megfogható pont.
viszont a végtelen világegyetemet a fentiek miatt talán úgy lehetne kicsit konkrétabbá tenni, hogy a Földhöz hasonlítjuk: ha elindulsz valamerre, és egyenesen haladsz, egy idő után ugyanoda érkezel vissza (persze ahhoz jó sokat kell menned). talán az univerzum is ilyen lehet, elindulsz valamerre, és talán ugyanoda érkeznél vissza egyszer (ha el tudod kerülni a külső hatásokat és van elég időd). azt ne kérdezzétek hogy hogyan is működne az egész, de én valahogy így tudom egy kicsit elképzelhetőbbé tenni magamnak.
vagy gondoljatok arra a hurokra (a neve most nem jut eszembe), amit egy hosszú keskeny lapból vágsz ki, aztán az egyik végét megfordítod, és úgy összetűzöd vagy ragasztod, stb. és kész is a végtelenített kis autópályád, pedig neked mint külső szemlélő, már a méretei miatt sem tűnik végtelennek.