A mágneses, elektromos tér, és elektromágneses tér mivolta, \"anyagisága\"
  • Albertus
    #27
    Szia!

    Nagyon jó a kérdésed! Látszik, hogy majdnem tökéletesen megértetted
    a leírtakat.

    Mi is a "majdnem" benne..?

    Nos, vannak olyan anyagok amelyeknek egyes elektronpályái részlegesen
    vagy teljesen rögzíthetők egy-egy irányba.

    Az elsők pl. a ferritek, ezeket ferrimágneseknek is hívjuk. Jellemzőjük, hogy
    csak addig mutatják a mágneses tulajdonságot amíg a külső mágneses tér
    ezt rájuk kényszeríti. Így a külső hatás megszünésével újból "összekócolódik"
    az egyes elektronpályák iránya, és ezzel az eredőik nullázódása miatt, kintről
    nem tapasztalunk taszító hatást.

    A másik eset amikor csak nagyobb taszítás képes "egy irányba fésülni"
    a mágnesességért felelős elektronpályákat, mert a pályák, a kötési elektronok
    szintjeibe nyúló pályáik miatt önnállóan nem tudnak elfordulni.
    Ezeknél ha a külső elektromos térrel minden ilyen pályát egy irányba
    "fésülünk", majd megszüntetjük a külső teret, akkor az új reteszelt állapot
    marad meg. Ezeket nevezzük a köznapi életben mágneseknek.

    "Lecsupaszított" .. Na nem kell szó szerint érteni.. mert azért
    egy két "alsószoknya" marad még a mágnesek atommagjai körül.
    (Ugye tudod, hogy az alsóbb pályák az elektronjaikkal szabadon elfordulnak,
    és a közel gömbszimmetrikus alakjuk miatt továbbra is befedik az atommagot.)

    Csupán arról van szó, hogy az idő nagyobb részében atommagok egyik oldalára
    lett rögzítve a körülöttük keringő elektronjaik közül egy-kettő.

    Akkor mi a poén?

    A "poén" az, hogy a rácsban az egyes atomok nem mozdulnak el.
    Így bár az egész mágnes teljes hosszában ugyanúgy "felemeltük az atomok,
    elektron szoknyájának szélét", ezzel minden atomot kicsiny mágnessé
    alakítottunk, de az elterelt elektronok maradnak atommagjaik mellett,
    és a mágnesrúd végei között nem lesz eltérés az elektronok sűrűségében.
    Csak hogy ezzel a rögzített eltereléssel a sok elektron, egyenként
    kicsiny taszítő erejét egy irányba tereltük, és így az eredőjüket
    komoly erőként érzékelhetjük.