Munkas#35
És valóban sokunknak vannak ilyen tapasztalatai, hogy „érezzük” mire gondol a másik, de ez nem telepátia, hanem empátia. Gesztusok, arckifejezések, a telefonban hangszín, légzés stb. amikkel ugyan tudatosan nem foglalkozunk, de azért a háttérben értékeljük őket.
A "mikor ki hív"-nál is így megy, ismerjük körülöttünk a dolgok folyását. Végülis „várjuk”, hogy felhívjon az adott illető. Engem kb. 10-15-ször hívnak naponta (és csak néhányan többször) ennek ellenére a felénél én is "tudom", hogy ki lesz az, pedig nem beszéltük meg előre.
A jelen kísérletben ezt „sorsolással” zárták ki, de hát azt sem nem tudjuk, hogyan történt. Mint azt sem, hogyan vezették a kísérletet. Pl. ha ugyanaz a személy kérte meg a 4 ismerős valamelyikét a hívásra, aki utána megkérdezte a kísérleti alanyt, hogy: „Na ki keres?”, az a fent említett nonverbális úton máris pozitív irányba befolyásolhatta az alany válaszát. És még számtalan hasonló buktatója van az ilyen „kísérleteknek”.