Epikurosz#11
"És ha olyasmi történik, amitől még rosszabb lesz az életed?"
Igaz, de vannak egyrészt, akiknek már nem sok veszítenivalójuk van, másrészt olyanok is, akik vállalják a kockázatot.
Hirtelen Stephen Hawking jutott eszembe. Mindig, amikor ehhez hasonló orvostudományi fejlődésről hallok, rá gondolok.
Neki megmaradt az esze, és úgy néz ki, hogy ezt értékeli a legjobban, és amíg megvan, addig nem akar kockáztatni. Persze, ha az agysejtjeit is megtámadná valamilyen kór, pld. az Alzheimer, akkor szerintem ő is lépne.
Volt egy nagybátyám, aki kb. 55 évesen agyvérzést kapott, lebénult az egyik oldala, és deréktól lefelé teljesen. Ágybanfekvő beteg volt, teljesen magatehetetlen. A felesége 8 évig gondozta. Szomorú volt nézni, ahogy fokozatosan leépül. Egymás után hullottak ki a fogai, nem tudott beszélni. Amikor utoljára láttam, azzal bíztattam, hogy minél tovább húzza, annál jobb, mert talán megéri, hogy az orvostudomány talál megoldást a bajára. Úy köszöntem el tőle, hogy: "Fel a fejjel!" Mosolygott.
Rá két évre, miután az egyik fia szívrohamban meghalt, ő sem bírta tovább, egy héttel a fia halála után temették.
Szomorú történetek ezek, de nem szükségszerűek, bízni kell a jövőben. Bocsánat, ha közhelyes voltam.