A sok internetkonformista mit tenne? Rohanna vásárolni, mert újra a kedvenc zenekarához folyik be a pénz? Esetleg újra a kedvenc rendezőjének/színészének a legújabb produkciója a heti mozivetítés tárgya?
Hajaj. Na, vajon felemeli-e az ingyen gigabyte-okon elhízott valagát? Egy f*szt.
A baj az, hogy olyan embereket is "elmart" a kalózkodás, akik egyébként egy vásárlóközönség szerepét töltik be.
Az, hogy kinek fizetnek, az ezeknek az embereknek teljesen mindegy. A fél világ azt állítja magáról ugyan, hogy tudatos vásárló, de ez nemes egyszerűséggel önámító hazugság.
A letöltők legnagyobb része nem azért tölt le, mert lázad a kiadók ellen. Nem is azért, mert drágák a cuccok. Régi játékok nem kerülnek fel szerinted? Régi filmek? Én a múltkor az egyik torrentoldalon láttam a Deus Exet. Nem is olyan régen még párszáz forintért (asszem 990-ért) kapható volt a Media Marktban (azóta talán elfogyott?).
Bud Spencer és Terence Hill filmek. 700 forint volt a budaörsi TESCO-ban. Sokba kerül?
Első pont: Az, hogy valaki "nem teheti meg", az nem azt jelenti, hogy a világ szar. Nekem sincsen Ferrarim, mert nem tehetem meg. Akkor most menjek a gyárba és lopjak alkatrészt?
Második pont: A legújabb játékokat úgy lopják, mint az állat, le a netről. Kérdem én, annak, aki meg tudja fizetni a hipertáp masinát, és már csak a DX10-es játékok megjelenésére vár, annak anyagi gondjai vannak? Szerintem egyszerű lusta tetű.
Harmadik pont: A kalózkodás ilyen szintű elterjedése még a kiadókat alig-alig érte el (nem akkora méretben, amennyire kéne). Ellenben egy dolgot rohadtul elért, ez pedig a következő:
Azokra a dolgokra, amik felpakolhatóak a netre, kezdenek úgy gondolni az emberek, mint a szélessávra előfizető egyszeri polgárnak alanyi jogon járó cuccok.
Azt képzelik az emberek, hogy a szellemi termékek közkincsek, szabad a rablás, és megsértődnek, ha egy Árpa Attila (aki amúgy nem egy túl jó fej ember, de ez mindegy) szétfűrészel nemtudomhány írott Argo-dvdt egy nyilvános vetítés előtt.
Nem, és ismétlem, nem tudják az emberek, hogy hova folyik el az a pénz, amit egy DVD megvásárlására kifizetnek. Jogászokra? Igen. Marketigesekre? Igen. Managerekre? Igen. Elhízott production directorokra? Igen. És még sok ilyen "igen" van.
A baj csak az, hogy az átlagember számára ezek "láthatatlanok", és azt képzelik, hogy a szellemi termékeket előállító komák a fizetésüket, a kajájukat, a piájukat meg a lakásukat is szellemileg állítják elő. És itt most nem az elhízott kiadótulajdonosokra, vagy a 8000 évig jól eléldegélő niga repperekre gondolok.
Kezdő színészekre, rendezőkre, zenészekre, és még lehetne sorolni. Ezek basznak rá a legjobban, mert megszopják a kiadók szemét hozzáállását, és a "közönség" érdektelenségét.
Egy szó, mint száz, nekem a dolog elvével van bajom. Azzal, hogy "lázadás meg forradalom" címszavakat ordibál egy rakat ember, közben egyszerűen a konformizmus hajtja, és akkor sem fizetne a fentebb említett termékekért, ha tizedennyibe kerülne, és nem lennének kiadók.