#441
akkor hogy lássuk, jól értem-e (igazából amit én erről eddig is gondoltam, mert a válaszokból kicsit hiányolom az igazi okot): van egy növény, szórja a magokat, mint bolond a lisztet. ha ez jó módszer, akkor az utód megmarad és az is szórja. ha nem jó módszer, akkor nem marad fenn az utód és nem is lesz olyan genetikai anyagú utód (mert ugye utód sem lesz), aki szórhatná.
és akkor a lényeg szerintem: az hogy fennmaradok, nem csak a genetikai anyagom függvénye, hanem a környezetemé is. az a növény, aki szórja a magot és jó messze tőle is JÓ KÖRNYEZETI FELTÉTELEK vannak, akkor azon a helyen ez egy jó stratégia. ha nem jók a körülmények, akkor ez a szaporodási mód abban a környezetben meg fog szűnni.
ha szűkös a termőföld tápanyag ellátottsága, akkor a szülőnek érdeke, hogy minél messzebb paterolja a porontyokat, ne élősködjenek rajta. de ha messzebb nem jók a körülmények, de fenn is akar maradni, akkor azok a röptető szerkezetű magok maradnak fenn, amik elég messze, hogy a szülőt ne abajgassák, de még a termőtalajra röpítik az utódot, tehát annyira azért nem messze.
és bizony mondom néktek, ez igencsak jó optimálási módszer. eltekintve attól a sok redvás mag kifejlődésétől, ami sok energiát emészt. a magok száma is optimálható, valszeg.
#441