Gyerekkoromban sohasem értettem, hogy egy növény honnan tudja, hogy olyan létezik, hogy "máshol". Nem értettem, miként tudja egy növény azt a szaporodási módot választani, hogy a magjait a szélre bízza.
Éreztem, hogy itt nem a próbálkozás a kérdés (mert miért ne szórná a magjait a szélbe!?), hanem az, hogy ez miként alakulhatott ki. Ha már van egy ilyen mód a szaporodásra, a szülő növény honnan tudja, hogy sikeres? Létezik olyan hatás, ami arra kényszeríti a növényt, hogy kialakítson egy efféle módszert, mert az sikeres fog lenni? A növény esetleg képes előre tervezni és érti a lényegét a szél mozgásának? Vannak ismeretei más helyek termőviszonyairól?
Ha növény lennék és biztosra kellene mennem, én kacsokat/gyökérszálakat eresztenék ki magamból és ha érzem, hogy a magamból kinövő rész termőtalajhoz ért és ott megvan a kellő mennyiségű tápanyag, termőtalaj, napsütés és víz, csak akkor szakítanám meg a kapcsolatomat a hajtásommal.
A szélrebízott mag - misztikus szemmel - tudatosságot és előre eltervezettséget sugallt nekem.
)
Most, gépészmérnökként nem értem, miért nem rudakból állnak a csontjaink és a kutyának miért nincs kereke...
#428