galocza#49
dehogynem: remek szűrő.
amikor az okosok kitalálják, hogy hű de jó is lenne csinálni egy 98. ace-gátlót mondjuk, szólnak a vegyészeknek, hogy aranyapám, csinálj már párezer molekulát, ami kapcsolódik a receptorunkhoz. vegyész bácsi megcsinálja, ezután következik egy rohadt nagy számolásigényű rész, okos molekulamodellező progikkal megnézni, hogy az x ezer molekula közül értelmes energiaszinten melyik képes olyan konformációra, amely a célreceptorhoz kapcsolódni is fog marad pár, esetleg 1-2 tucat molekula az ezres, tízezres nagyságrendből.
jönnek az állatkísérletek (ha egyáltalán nem kellett az egész prodszektet a kukába dobni), ami lényeges szűrő, ez a mostani extrém eset, a molekulák nagy része elbukik az állatkísérleteken.
utána jön a 4 klinikai fázis (az előbb elcsesztem, az V. az IV., a III.ból van a és b, így jön ki az öt).
ennek az egész borzasztóan költséges és hosszadalmas és macerás módszertannak pont az a lényege, hogy _lehetőleg_ a fejlesztés minél biztonságosabb legyen.
félreértés ne essék, nem dolgozom ilyen helyen, nem ingem, nem gatyám, de nem tudok elképzelni biztonságosabb módszert.
ha meg nincs fejlesztés, maradhattunk volna keserűsónál és a köpölyözésnél...