A II. Világháború híres harckocsiai
-
#256
Elöször is a T-34 futóműve is Christie-féle konstrukción alapult, azt meg nem nevezném éppen sikertelennek. Számos angol típus is ilyent használt.
A BT sorozat a II.vh. harcaiban valóban rosszul szerepelt, de ez nem magát a harckocsit minősíti. Szolgálatba állításuk idején (BT-5: 1932, BT-7: 1935) egyenrangúak voltak hasonló típusokkal. Persze mindíg is érződött rajtuk a sajátos szovjet szemléletmód (ergonómia = 0, híradástechnikát, célzóberendezést nem túllihegni), de ettől még összemérhetőek voltak egy Panzer II-vel vagy egy angol "cirkáló" hk.-val.
Azt a szemléletmódot képviselték, amely szinte mindenhol megjelent a 30-as években, vagyis hogy sok kis harckocsi kell, mert az jól mutat a dísszemlén és olcsó. A szovjet doktrina szerint ráadásul a páncélosoknak egyfajta lovassági szerepet is szántak. Erre a gyors és erős fegyverzetű BT-k alkalmasak is lettek volna, ha Sztálin ki nem végezteti a haladó szemléletű vezérkart. Az életben maradt dillettáns pártfunkcionáriusok megszüntették a harckocsi-magasabbegységeket, mondván hogy a tankok a gyalogságot támogassák. Ezzel megtették a németeknek azt a szívességet, hogy szétosztották az amúgy sem ilyen célra tervezett harckocsikat a front teljes hosszában, így a támadók egyenként elpusztíthatták a járműveket. A vékony páncélzat pedig a frontális támadásoknál hozott katasztrófális eredményt.
Vagyis a BT-k is jók lettek volna, ha a nekik megfelelő módon használják őket (olaltámadásra, megkerülésre). A németek fő erejét is PzKpfw II -esek alkották Franciaországban, csak ők tudták, hogyan is vessék be hatékonyan.