pipaxy#199
A mai embert (a világ fejlettebb részein) folyton folyvást a technika vívmányai vesznek körül. Mikrohullámok melegítik föl ételünket, rádiótelefont használunk, autózunk, gépeket használunk, amelyek mind könnyebbé teszik életünket, segítségükkel vitális szükségleteink könnyen kielégíthetők. Mindez az embert csodálatra készteti, egyfajta mindenhatóságot tulajdonít a tudománynak, amivel minden elérhető. Ha nem is most, eltelik pár évtized, és tudomány biztosan megoldja azt a problémát is...
Ugyanakkor azt is lehet érezni, hogy itt bizony valami baj van. A híradások folyton az erőszakról szólnak: itt történt egy rablás, ott egy késelés, gyilkosság (most azt hagyjuk hogy a média inkább szem előtt tartja a nézettséget, mint az objektív tájékoztatást). Ha még nem is nézünk TV-t, se hallgatunk rádiót, tudjuk hogy ez így van. Az ajtóra muszáj legalább két zárat szerelni, kétszer meg kell gondolni ott hagyjuk-e vigyázatlanul parkolni az új autónkat, vagy hogy egyáltalán merjünk e egy bizonyos városrészen keresztülmenni sötétedés után.
Tehát az ember egyrészt hiszi a tudomány, az értelem mindenhatóságát, másrészt viszont érzékeli a nagyfokú emberi bizalmatlanságot, kizsákmányolást, önzőséget, közönyt, stb.
Rögtön felmerül a gondolat: Ha a modern világban, ahol a technika ennyi könnyebbséget hoz életünkbe, és mégis ilyen gonosz arcát látjuk az embernek, akkor vajon milyen ördögi lehetett akkor, amikor még mindent a saját kezével kellett előteremtenie?
Ez egy logikus gondolatmenet nem? Csak éppen alapvetően hibás...