AnWar#152
Az ember nem igen hiszem, hogy besorolható az ösztönlény kategóriába, sokkal inkább társas lénynek szokták jellemezni, ha már az alap viselkedési szintnél maradunk, mivel az ember erőssége - az intelligencia és együttműködési képesség - csak csoportban mutatkozik meg és ott hasznosítható. Alapesetben valóban nincs korlátozó erő, ami megakadályozná, hogy az ösztöneinek engedelmeskedve cselekedjen. Azonban egy csoporton belül már alkalamazkodnia kell társaihoz, minél nagyobb a csoport annál erősebb iratlan és majd írott szabályok fogják a viselkedését alakítani. Ezen normák nélkül lehetetlen az együttélés, mivel folyamatos konfliktusokat eredményezne, mely lehetetlenné teszi az együttélést magasabb szinten.
Az erősebb marad fenn elvének politikai vetülete. Egyedül a civilizáció miatt van, hogy nem csak az erősebbnek van mindig igaza és emiatt erkölcsileg nem is indokolják csak az erejükkel a hatalmak, hogy mit és miért tesznek. Jelenlegi politikai kultúrában magának az erőnek a használata önös érdekből és indok nélkül elfogadhatatlan - nem véletlen, hogy az USA is indokokat keresett Irak lerohanására és próbálta a nemzetközi közvéleményt maga mellé állítani. Már a rómaiaknál is nagyon szépen megfigyelhető, hogy indokokat kerestek a háborúk legitimizációjához, természetesen az akkori korban elfogadott erkölcsi normák szerint és az ún. Pax Romanat fenntartani.