Mandulaműtét.
-
n.mate92 #139 Sziasztok!
Olvasgattam több beszámolót, hozzászólást. Leírom én is a "beszámolóm" 2014 ből :)
Kezdeném első körben azzal, hogy gyermek koromban egyszer már kioperálták a mandulám, most 22 évesen még egyszer... Igen, még egyszer. Valószínűsítem, hogy rosszul szedte ki az orvos, benn maradhatott egy csonk és visszafejlődött szerencsétlenségemre a mandula. A dologban vicces, hogy édesapámnak is kiszedték gyermek korában, és neki is visszanőtt. Neki hála égnek nincs gondja vele. Nekem sajnos az utóbbi időbe nagyon sok bosszúságot okozott. Egy nagyobb szellő és már beteg is voltam. Így jött a javaslat a háziorvostól, hogy ki kellene szedni. Labor, vérvétel, bla bla... kimutatták, hogy valóban ki kell szedni. Kértem is időpontot a műtétre, amit le is mondtam mert ráparáztam. Nyugtattam magam azzal, hogy majd több vitamin, egészségesebb kaja, majd csak jobb lesz, megjavul.... AHA!! Hát nem... Egy következő betegségemkor felvilágosított a háziorvos, hogy ez nem javul meg, és ráhúzódhat(-ik) az izületekre (aktívan sportokok, így ez sokkolt), továbbá közölte, hogy a herékre is (itt jött a nagyobb sokk :D ). Szóval ki kell szedni. Másodjára is kértem időpontot, ekkor frankón megbetegedtem műtét előtt 3 nappal, az orvos nem vállalta így be a műtétet. Nagyon nem akar ez összejönni... Kértem még egy időpontot, szeptember 10.re kaptam is, ez volt most. Meg is történt a műtét, Pécsen az orr fül gégészeti klinikán. Lujber Dr. Úr operált. Kedves, figyelmes, tapasztalt fószer, ajánlom!
Altattak, a műtét nem tartott sokáig 30 percet aludtam, kitoltak, intenzív osztály míg magamhoz térek és lecsöpög két infúzió. Teljesen jól ébredtem hála az égnek, nem hánytam, nem sírtam, nem ordibáltam. Ez 30-40 perc volt kb. Utána vissza vittek a szobámba, 30 perc múlva elkezdhettem inni. A műtétet követő 5-6 órába semmi fájdalmam nem volt, nulla. Majd mikor elment az intravénás érzéstelenítő hatása..... Hát szavakba sem tudom önteni mit éreztem. Itt jegyezném meg, hogy soha nem szedek fájdalom csillapítót, a fájdalomküszöböm magas. Hát... Itt bizony könyörögtem a nővérnek, hogy adjon, de nem kaptam, mert elvileg az intravénás 12 órát hat. Majd amikor már a nyálam nem tudtam lenyelni csak nyitott szájjal csorgattam ki a vese tálba elküldtem a párom cataflam-v ért a gyógyszertárba. Hála égnek hamar visszaért, beszedtem, 40 perc múlva már semmi bajom sem volt. Kérdeztem a Doktort aki műtött, hogy milyen sűrűn vehetek be. Elmondta ami rá van írva a betegtájékoztatóra (napi 2), majd megjegyezte, hogy nem fogom életem végéig szedni ezt, ha úgy érzem muszáj, szedjem be nyugodtan sűrűbben. Úgy is volt, első nap 3 óránként, majd ez egyre csökkent. Műtét követő reggeli nap mehettem haza. Evés: műtét napja: extra pépes pl puding, túrókrém, de ami a legjobb, a fagyi. Nyomassátok első nap, mert hűsít, tényleg király! Nekem (cimborámat fél éve műtötték, neki lehetett) második naptól nem szabadott fagyit ennem a gyulladás veszély miatt. Műtét utáni reggel már kenyér, és vajkrémet kaptam. Simán meg is tudtam enni amikor hatott a fájdalom csillapító. Mindig úgy időzítettem a kajálást, hogy miután bevettem a gyógyszert, rá 1 órával. Ment simán minden... Szerdán műtöttek, csütörtökön már otthon aludtam, hétfő este már megint a kórházba. Sajnos bevérzett a torkom hétfő 21 óra magasságába. Közel se volt durva vérzés, tévézés közbe éreztem, hogy mintha valami nem stimmelne (előtte is éreztem fura ízeket, ilyenkor mindig egy óvatos köpés fehér zsepibe, aztán kiderül...) hát nem is. Kis mennyiségű, tényleg minimális vér volt a köpetbe. Ettem néhány falat jégkrémet, plusz hűsítő zselés zacskót (mint a sportolók a monoklira/duzzanatra) tettem a nyakamra, hátha megszűnik, hátha csak egy nagyobb lepedék ment le. Hát nem, be a kórházba, édesapám be is vitt gyorsan. Benn a doktornő megnézett, majd mondta, hogy bizony vérzik, benn maradok. Azt hittem ennyi, kapok vérzés csillapítót és szevassz! Tényleg nagyon minimálisan vérzett szerintem. Elsütötte az eret ami vérzett. Hát el kell mondjam, hogy ez volt életem legkeményebb 1 órája.... Taknyom, könnyem, nyálam folyt össze. Érzéstelenítő nélkül leszedte a bal oldali sebről a Doki (amúgy kedves volt, próbált nyugtatni s miegymás) ami addig odaképződött. Hát ez nem volt kellemes, főleg, hogy minden egyes szájba nyúláskor majdnem odahánytam. Közben szívogatta a nyálam, a sebről szívogatott valamit stb stb... Aztán jött a sütögetés: mint egy nagy szemöldök csipesz, csak kábelek a végén. Ha összeér akkor süt. Ez is rendkívül hányinger keltő, továbbá fájdalmas is. Na mindegy, megvolt, túléltem... Kaptam egy akkora fecskendőnyi vérzés csillapítót mint még soha nem láttam, plusz még valamit. Kanülbe hála égnek. Szóval ez volt hétfő este, azt követően minden nap mondták, hogy majd holnap talán hazamehetek, csütörtökön begorombult a doki és megmondta kerek perec, talán vasárnap (ma) mehetek haza.
Hát kicsit hosszúra sikeredett, talán túl sok a szabad időm, hehe.
A vicces az egészben, hogy ez a sütögetés után mintha megkönnyebbült volna a torkom. Nem kell annyi fájdalom csillapító, tudok enni fájdalom csillapító nélkül is. Aki viszont azt mondja, hogy ez olyan mint egy mandula gyulladás, az biztosan hazudik. Na jó, nem, csak marha mázlista :)
Vállaljátok be a műtétet, minél előbb, annál jobb!!!
Jó gyógyulást a sorstársaimnak. Sziasztok Máté voltam :)