Halálbüntetést hazánkba?
-
#212
Szerintem ebben tévedsz. Sokat számított, hogy ki volt az elítélt, akit nyilvánosan kivégeztek. Ha egy tolvajt, vagy rablóvezért kínoztak-végeztek ki a főtéren, akkor az emberek valóban csőcselékként viselkedtek, dobálták, röhögtek, élvezték a szenvedését, hiszen az ő életüket keserítette meg annakelőtte, és ez egy remek demonstráció volt, hogy "lám, ez vár mindazokra, akik lopni merészelnek." Előfordulhatott azonban olyan is, hogy az elítélt valamiért köztiszteletnek örvendett a községben (értelemszerűen nem tolvajról vagy gyilkosról van szó), akkor másként viselkedtek az emberek. Volt rá példa, hogy a pellengérre állított embert itatták, etették, olykor az éj leple alatt ki is szabadították. Kivégzés során pedig nem egyszer magát a hóhért verték-lincselték meg, ha elügyetlenkedte a dolgot.
Az emberek azonban mindig is imádták a kegyetlenkedést, akár nézni, akár tevékenyen részt venni benne. Vegyük például a megkövezést, ahol maga a névtelen tömeg volt az elítélt hóhéra. Senkit sem kényszerítettek a részvételre, mégis tömegek voltak jelen a megkövezéseken, és hajigáltak boldogan.
Mondjuk azt sem szabad elfelejteni, hogy a középkor-ókor emberének még egész más volt a viszonya a halállal.