A Jericho pont amiatt jó, hogy a régi stílusú sorozatokra hasonlít, ahol még nem kellett törődni a "politikai korrektséggel" (magyarul hogy muszáj beletenni legalább egy kínait, négert, meg zsidót, különben hőbörgés lesz), és egyáltalán nem számított, hogy ki mit mond, volt a készítőknek egy jó ötlete és megcsinálták, nem törődve azzal, hogy a mai nézőközönség kizárólag a Lost-, Star Trek-, Prisonbreak- szerű és egyéb túlmisztifikált témákra bukik.
Nem, kérem alássan, végre csináltak egy valóságszagú (valaki nézzen megy egy 50-es évek beli amerikai oktatófilmet, annak alapján van az egész megszerkesztve) sorozatot, jól eltalált karakterekkel (legalábbis egyelőre, reméljük, nem rontják el őket a továbbiakban), akikkel könnyebb azonosulni, mint egy csillaghajó kapitánnyal, rejtélyes szigetre lezuhant családilag tönkrement akárkivel, vagy szuperzseni börtöntöltelékkel. Nem, meine Freunde, végre olyan karaktereket kapunk, akikkel könnyű azonosulni és ez nagyon jó egy olyan világban, ahol a tévéből szinte kizárólagosan a hihetetlenség határait feszegető emberek zúdulnak ránk.
Ezért jó sorozat a Jericho. Az atombomba csak a körítés hozzá.
