Epikurosz#122
"Az poén lenne:) Jómagam 1990 óra szinte minden játékkal játszottam már ami PC-re volt, szeretem a stratégiát is, FPS-t is, Soldier of fortune-t imádom, mégis szeretetteljes ember vagyok. Vajon akkor hogy lehet ez,kedves Epikurosz? "
Nagyon jó kérdés, és megpróbálok válaszolni rá.
Te csak hiszed magad "szeretetteljes embernek".
A fenevad már lerakta a petéit benned, és úgy fog előbújni a szörny a hasadból, mint a "Nyolcadik utas a halál" tragikus sorsú szereplőiből. :-)
Komolyra fordítva a szót, ezek a vérbő történetek úgy elraktározódnak a tudatalattidban, mint az anyját megkettyintő férfi képe a "The Kid" c. klasszikus horrorfilm kisfiújában, aki évtizedek múltán megmagyarázhatatlan késztetést érzett arra, hogy embereket kibelezzen, aztán meg is tette.
A II. világháború alatt az egész világot megdöbbentette, hogy a Kínát lerohanó japán katonák néha mennyire kegyetlenek tudtak lenni. Pedig szegényeket már-már európai értelemben vett iskolákban tanították stb. Azért én benéztem volna azokba a gyerekszobákba és koleszokba, hogy milyen elfojtott indulatok vegyültek bele szegény kis japcsi katonák nevelésébe (beavatási szertartások <- itt ugye az angol kommandósokat is idézhetném stb.)
Hja, kérem, rejtélyes szerkezet az emberi elme. A bemenet egy dolog, de, hogy mi lesz a kimenet, hát az nehezen megjósolható, pláne ha kísértsük a sorsot.