Praetor#68
A személyeskedésedre nem reagálok. Racionális szempontok alapján kiegyensúlyozottnak tartom a témával kapcsolatos felfogásomat. A tiedet nem minősítem, mert nem célom az ellenségeskedés.
Hogy valaki szereti az országot amiben él, + állampolgár is, az csak a francia felfogás szerint tartozik a nemzethez. A néphez hozzzátartozik, de a nemzethez még nem fog. Nyugaton ezt nehezen értik meg, de a világon ez a domináns felfogás (afrika, ázsia, közép és keleteurópa..stb).
Teljesen elfogadható az ha a népben több nemzet is van. De az elvárható, hogy a domináns nemzet ne legyen elnyomva, és emellett a kisebbségben lévők is élhessenek a jogaikkal, és bármiféle (negatív/pozitív) megkülönböztetés érje őket. Az arányosság és igazságosság ezt diktálja.
A nép és nemzet fogalmának különböző felfogásairól bármelyik jogi karon hallhatsz államelmélet órákon.
Az elhatárolódás és ellenségeskedés pedig nem a nacionalizmushoz kötődik. Sőt, nem is kellenek nemzetek hozzá, elég csak valamilyen csoporthoz való tartozás, + ellenséges viszonyulás más csoportokhoz.
Gondolj csak arra, hogy a nacionalizmus világkorában(XIX.sz.eleje), a kialakulóban lévő nemzetek különösen szolidárisan viselkedtek egymással szemben. Bem József egyenesen harcolt a magyar szabadságharcban, pedig nem is volt magyar. Mégis tisztelettel és szeretettel emlékezünk vissza rá, és többek között ezért is tartjuk baráti nemzetnek a lengyeleket.