Praetor#109
Ez bizony nem így van. Ez a nemzet fogalom franciaországban, az USA-ban, és mondjuk angliában ezt jelenti, amit mondasz (kollektive a nyugati államoknál).
Közép-kelet európában viszont nem ezt jelenti, de afrikában sem, és ázsiában sem ezt jelenti. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a nemzetközi jog, és részben az államelmélet is. A világszakirodalom erőssen megoszlik ebben a kérdésben a kultúrális különbözőségek miatt.
A domináns felfogás szerint a nemzet kultúrális, nyelvi, történelmi alapon szerveződő csoport. Ennek a magját általában egy etnikum adja, de az asszimilálódás miatt nem kizárólagosan. Nem jelenti egy az egyben az állampolgárok csoportját. Még a "nép" sem, hiszen a néphez az országban élő nem állampolgárok (de mondjuk letelepedettek) is hozzátartoznak.
Amelyik országban a fogalom megegyezik az állampolgárokkal, ott elsősorban az ország egysége miatt alakult ez így. Franciaország és az USA stb. is soknemzetű ország, amiben sok különböző etnikumú és nyelvű ember élt már évszázadok óta. Az elszakadási törekvéseket valahol ezzel is próbálták megelőzni. "Igaz hogy máshogy néztek ki mint mi, és nem értjük egymás nyelvét, de egy nemzet tagjai vagyunk és ezért nem szakadhattok el." Ezzel meg volt ideologizálva az egység.
Spanyolországban volt kb 1 hónapja egy barátom. Azt mondja, hogy a katalán rendőrön(!) olyan póló volt hogy "Függetlenséget Katalóniának". Megdöbbentő. Franciaországban, Angliában és jónéhány más országban is van ilyen törekvés a kisebbségek részéről(hol erősseb, hol gyengébb). Főleg olyan kisebbségek esetében, amelyek esetében nem létezik egy anyaállam. (pl.:a németeknek, a magyaroknak van nemzetállamuk, a cigányságnak nincs, mégha indiából származnak is).
Ezeket a problémákat mintha úgy nemzetközileg a szőnyeg alá söpörnék, és próbálják nem létezőnek titulálni. Ehelyett az egységes kultúra megteremtését, az asszimilációt és az ezt erősítő folyamatokat erőltetik. A skandináv államoknál viszonylag megnyugtatóan van a kisebbségek egyéni kollektív jogai kezelve, viszont más államokban folyamatos problémát jelent. Ezekben az országokban nem kizárt, hogy egy kritikus helyzetben robbanjon a dolog (a viszonylagos nyugalom ellenére).