halgatyó#36
Az "atomerőmű" szó meglehetősen sokféle technikai megoldást takarhat. Egyfelől a jelenlegi, CSAK U-235 izotópot felhasználni tudó tipusokat, másfelől a később kifejlesztendő tipusok, amelyek az U-238-at és a Th-232-t is fel tudják majd használni.
Utóbbi tipusok előnye lenne, hogy nem keletkeznének az igen hosszú felezési idejű és kémiailag is eléggé mérgező transzuránok. A nagy mennyiségben keletkező leghosszabb felezési idejű izotópok kb. 30 éves félidővel nem jelentenek komoly tárolási problémát.
További nagy előnye lenne ezeknek a (még kifejlesztendő) reaktoroknak, hogy a rendelkezésre álló energiaforrás-készleteket rendkívüli mértékben kitolnák. Gyakorlatilag -- ha már minden más elfogyott vagy más ok miatt nem használható fel -- a magmás kőzetekben található kb 4 gr/t uránt és kb 10 gr/t tóriumot felhasználva több százmillió évre (vagy tovább) elláthatnák az emberiséget energiával.
Nem kell kilőni a Napba semmit sem, én személy szerint nem is lelkesednék a gondolatért, hogy a Napot basztassuk, nem ismerjük eléggé a benne lezajló folyamatokat.
Egyetlen nagy hátrányuk van ezeknek az erőműveknek: még hátravan a tecnhnológia kifejlesztése és legyártása. Ehhez pedig idő és pénz kell.
A jelenlegi tipusok hosszú távon -- tudomásom szerint -- nem jelentik a végső megoldást az energiaproblémákra, ugyanis az általuk GAZDASÁGOSAN felhasználható uránérckészletek nem túl nagyok. (legalább 0,25% U3O8 tartalom)