#51
Ahogy egyre több hsz érkezik a témára úgy kezdem belátni, hogy élesen elkülöníthető csoportok vannak.
1. csoport: Teljesen hidegen hagyja ha egy játékkal játszik és gond nélkül 3 óra alatt 40-50 ember lemészárol pl. a Postal 2-ben.
Feláll a géptől és teszi a dolgát, nyugodtabban, mint amikor leült a gép elé, hiszen leadta a fáradt gőzt. Szerencsére ebbe a csoportba tartozik a legtöbb ember.
2. csoport: Majdnem u.a. mint az előző, de sokkal inegerültebbé válik a játékoktól. Nem függő, de ha játszik csak idegesebb lesz.
3. csoport: Nevezhetjük függőnek. A nyári 35 fokos melegben sem a lányokat bámulja, hanem inkább a szobában játszik amíg csak bírja. Persze ismeri a határait, tudja a kötelezettségeit, de egyszerűen imád játszani, mert úgy érzi "hazatért", sőt még meg is nyugtatja a játék.
/WoW-osok, CS-sek nagy része ilyen, de személyesen is jópárat ismerek akik ilyenek vagy csak simán single játék függők./
Ők nem jelentenek semmiféle veszélyt sem a társadalomra, sem az állatokra sem senkire kivéve egyvalakit: Magukat.
Hosszú éveket képesek eltölteni a gép előtt méghozzá úgy, hogy a szociális kapcsolataik a való életből szinte 95%-ig áttevődnek a virtuális világba. Persze ők állítják magukról, hogy minden a legnagyobb rendben, de nagy százalékok esténként mégis magányosan hajtja le a fejét a páránára... ami azért sok jót nem jelent.
4. Csoport: Olyan függők akik veszélyesek a társadalom és szinte mindenki számára.
Bennük a folyamatos virtuális öldöklés végleg ledöntötte a józan ész határait.
Természetesen a szórakozásukat senki nem zavarhatja meg. Lehet szülő, lehet barátnő, azonnali fröcsögés és ajtócsapkodásra lehet tőlük számítani.
Ha felállnak a géptől és elmennek a haverokkal "lógni", nagyon jó murinak tűnik benzinnel lelocsolni macskákat majd meggyújtani /láttam a felvételt... döbbenet/, COD-ot játszani paintball pisztollyal védőruha nélkül, jópofa szupermarketekből "bátorságpróba" címen lopni, gyengébbeket "happy-slapping" módjára helybenhagyni, stb.
Igen is léteznek ilyen játékosok, akiknek pl. a Rome: Total War "egy unalmas sz@r", de a Doom3 meg a különféle FPS-ek "heccsát" életérzése az már menő.
Kiváncsi volnék, hogy az egyes játékosokról lehetne elérni egy összegző eredményt vajon mi jönne ki?
Teszem azt a 12 éves Vér István vajon hány embert ölt meg mióta konzol/PC/játéktermi gép közelébe jutott először?
De azt is megnézném, hogy milyen lenne a személyisége ezek nélkül.
Még, hogy nem hatnak ránk a játékok? Badarság.
Persze attól függ, hogy mennyi! A mennyiség egy fontos tényező, ahogy a játék típusa is meghatározó.
A személyiségünkre nagy hatással vannak a környezet eseményei / lsd Neon Genesis Evangelion ;-) /. Tényleg azok vagyunk nagyrészt aminek minket látnak az emberek (+nevelés, + örökölt tulajdonságok).
Éppen ezért, ha valaki gyerekkorától fogva teszem azt horrorfilmeket néz annál jó eséllyel alakulhat ki vagy szorongás (egy kis depresszióval), antiszociális hajlam, vagy éppen agresszió.
Szvsz nagyon jól példázza a ráhatások következményeit az, ha pl. egy fiú gyermek egy olyan közegben nevelkedik ahol szinte csak lányok/nők vannak.
Nem! Nem feltétlenül lesz meleg -bár ennek az esélye kétségkívül nővekszik-, de távolról sem lesz olyan a személyisége, mintha teszem azt egy normális apa-anya-nagyszülők-testvér(ek) közegbe nevelkedne, vagy éppen katonai iskolában.
Egy a lényeg: Be KELL tartani a korhátorokra vonatkozó rendelkezéseket. Mert lehet, hogy X-re, Y-ra, semmilyen hatással sincs ha 10 évesen megnézi a 8. utas a halált, de lehet, hogy Z-nél elkezdődik valamilyen negatív fejlődési folyamat.
Amíg nincs erre jobb módszer addig a korhatáros rendelkezések is kénytelenek általánosítani.
A szülőnek pedig igenis nagy a felelőssége!
Igenis üljön le a gyerek gépe elé és nézze meg, hogy mivel játszik.
A gyerekek a jövőnk, sokkal fontosabb a nevelésük, mint azt manapság sokan gondoljak.
A lazaság -"a megeveszem a 14 éves Ödönkének a Postal 2-őt, mert annyira kéri"- nem éppen a jó út, néha nem árt egy kis szigor.
#51