G_ArchAngel#752
jó most a rocker és a rózsafiú a két véglet...
én szinte mindent meghallgatok, különösen a gyönyörű hangú, hosszúcombú csoki-pacsirtákat (Beyonce, Ashanti, Toni Braxton...), mellette kócos, őszülő hajam van, körszakállal, szőrős mellkassal és lábbal, zöld/szürke/fekete/barna outdoor/streetwear ruhákkal...
egyszerű vagyok, mint a fakocka, fiatalkoromban megvolt minden nő, akit akartam, egyszersem kellett ezért tárcsákat emelnem, rózsaszín pólót felvennem pacskerral, szoliba nem feküdtem, mert az életem nagy részében sütött rám a Nap...
nem érzem színtelennek az életem, mert az egyik kutyám fehér, másik fekete, a macskám meg szürke (ja, az autóm is szürke...)
utálom a szétnyílos mobilt egy férfi kezében, a feszülős ruhát, és a kozmetikázott fejet...
az ilyen inkább kerüljön el, és békében élhetünk...
a barátaim igazi férfiak, feleséggel, gyerekkel, szőrős mellkassal...
sörözünk, meccset, F1-et, boxot nézünk, quadozunk, túrázunk, fotózunk, kerti bulikban húst sütünk, paintballozunk, gokartozunk, lovagolunk - egyikünk sem szolizik, nem hord testhezálló cuccokat, nem festi se a pofáját, sem a haját...
Normálisak vagyunk teljesen...
A neveltetésünk miatt - vidéki srácok - soha nem fogjuk a metró/transz/homoszexuális embereket megérteni, és talán elfogadni sem...
A mi világunkban nem hordanak fiúk nőies színeket, értsd: rózsaszínt.
