A magyar nyelv/nyelvtan úttörői
-
gulyasandras #2344 (Minek írtam ennyi baromságot???)
"Igen, a Barátok köztben mindig úgy emlegetnek mindenkit, hogy a Miki, a Zsolt, a Zsófi..."
Név előtti névelő = Hangsúly, Kiemelés, Célzás, Pontosítás, Megkülönböztetés
BK? Helyette É. Kiss, Szikszainé stb. könyveit ajánlom :)
Egy tűrhető cikk a témában: http://www.nyest.hu/hirek/nevelo-a-nev-elott
Egyébként imádom, amikor mindenki azzal jön, hogy csak a pestiek beszélnek így. Egyrészt a budapesti agglomeráció elég nagy (itt él az ország lakosságának majdnem 30%-a), másrészt akkora a mozgás az országon belül (oda kell menni, ahol van munka), hogy iszonyatosan nagy a keveredés. Ezekkel a legendákkal pedig le kellene számolni, hogy pl. Pesten mindenki azt mondja, hogy póóóósta. (Ilyen ember nem létezik.) Vagy Szegeden (bár ezen én is gyakran élcelődöm) mindenki őzik. Már rég nem.
Pósta: http://www.youtube.com/watch?v=iAuZ4Z28qgg Oszt ennyi, nincs több.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmondról írt könyvében (a monográfia enyhén szólva túlzás*) sokszor elég érdekes módon közelít a magyar nyelvhez, de most csak ezt emelném ki: "best of". Móricz és a best of...
Idézőjel, így kicsit elfogadhatóbb, de azért bosszantó.
Ha már idézőjel. Bonfire, azt írod, hogy "gondolatjelet kötőjel helyett (Alt+0150), magyar idézőjeleket (Alt+0132; Alt+0148)" kellene használnunk. Teljesen igazad van, mindössze egy apró bökkenőre hívnám fel a figyelmedet.
Természetesen én is igyekszem betartani a szabályok többségét, de a fórumozás más tészta. Valami (általában nem túl értelmes dolog) az eszembe jut, bejelentkezem, aztán** villámgyorsan begépelem. Ennyi. Egyszerűen nem éri meg kódokkal szórakozni, különösen akkor, ha olyan fórumon tevékenykedsz, ahol sűrűn törlik a hozzászólásokat. Vagy az is szépen megfigyelhető, hogy egyre rövidebbek a hozzászólások, hiszen ezen az oldalon is észlelhető, hogy a "szakértők" elkedvetlenedtek (minek álljanak le olyanokkal vitatkozni, akik az alapfogalmakkal sincsenek tisztában; nem mintha azt várnák el, hogy mindenki betéve/kívülről tudja pl. a Hevesi-féle Elektromosságtant).
*Akad olyan "kritikus", aki így összegezte: "majd 800 nyomtatott oldalon, csaknem 1600 (!) lábjegyzettel bővíti, árnyalja, színezi..."
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!
A hossz nem számít (csak játékos legyen), lábjegyzetet pedig annyit gyártunk, amennyit csak akarunk.
**aztán: Lackfinak egyszer az volt a legnagyobb problémája, hogy ki kellett "javítgatnia" bizonyos fordításokban azutánra. Az nem jelentett számára problémát, hogy a fordítások harmada teljesen elavult (és léteznek sokkal jobb fordítások), nem, neki az aztán jelentette a legfőbb problémát. Szerinte gépelési hiba történt... Apád ***** a gépelési hiba. Idióta. Így járunk, amikor egy haver kapja a munkát.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Na, még ezt kiírom magamból.
Nagyon zavar, hogy nincs egy valamirevaló élő irodalomtörténészünk. (Talán három ember rendelkezik az elvárható tudással, de ők a körön kívül vannak. Meg nem is foglalkoznak már ezzel.) Történészből is kettőt tudunk felmutatni: egyik az ángliusoknál, a másik a Várban (Géza). A többiek csak hobbisták, oldaltól függetlenül (Romsics, Ormos, Gerő, Ablonczy, Szakály, Nótári stb.)
Most éppen Margócsy "Ismeretes - diskurzus - diskurzus - Befejezés ü l" István köteteit olvasom. Egybegyűjtve nagyon gyengék az írásai. (A könyvek kritikája még gyengébb. Tarjánnak talán Elek példáját kellett volna követnie, de csak bazsalygott. Bazsalyog. Használja még ezt valaki?)
Mondjuk ő is elismeri, hogy sokszor csak azért írt, mert kellett valamit produkálnia (http://en.wikipedia.org/wiki/Publish_or_perish). Igaz, nála legalább felvillan valami (néha vannak érdekes ötletei, csak átadni nem bírja + nincs meg a szellemi háttér). Gintlinek is minek szól be? Én megtehetem, hogy leszólok egy könyvet, hiszen csak egy átlagos olvasó vagyok, de ő szakmabeli, volt rá 40 éve, hogy alkosson valamit.
A VillanySpenót írásait azért magasan veri esszéinek többsége. Mondjuk a VS annyira gagyi, annyira nem ér fel az eredetivel (az ámerikaiak azzal a kötettel oda asztak rendesen), hogy azt könnyedén felül lehet múlni.
Ezt a véleményét osztom (noha Babits esszéi ezerszer jobbak Szerb gyenge firkálmányainál):
"más nemzetek összefoglaló irodalomtörténete iránt a szűk szakmán kívül semmiféle olvasói igény nem tapasztalható, a más irodalmak történeteit az ún. kényszerolvasókon kívül senki nem veszi a kezébe, holott az idegen nyelvű irodalmi művek mai olvasottsága vetekszik a magyar irodaloméval, s a nem magyar nyelvű egyedi művek interpretálása iránti igény is mindnyájunknak mindennapi tapasztalata.) Mára, nem kell bizonyítani, e társadalmi megbízatás megszűnt, az irodalomtörténész szakma presztízse mind a hivatalos kultúrpolitika, mind a közvélemény szemében hatalmasat esett, s maga az irodalomtörténet mint „olvasmány” kiesett a hajdani művelt középosztály érdeklődési köréből – az a valóban erős polgári olvasói-műveltségi kötelezettség és igény, amely létrehozta és széles körben fogyasztotta Szerb Antal könyvét, mára jóformán teljes egészében elenyészett, s az összefoglaló irodalomtörténet diszciplínája lényegében – akarjuk, nem akarjuk – kizárólag iskolai tantárgyként funkcionál. Aminek nagyon súlyos szakmai és hatástörténeti következményei vannak: a kötelezően előírt iskolai
tananyagnak ugyanis mindig az a kikerülhetetlen tulajdonsága, hogy passzív és merev, hogy megszűnik az aktuális ideológiai vagy szakmai diskurzus része lenni, kizárja a vitattatás eshetőségeit, s a hivatali meghatározottság nevében elzárkózik a lehetségesség többes számának alkalmazásától. "
"Toldy törekvése a maga idejében – nagy, impozáns és társadalmilag érvényesnek tekintett narratívájának egyenes következményeként – nem kevés eredménnyel és nem elhanyagolható hatással járt, ma viszont mind a szakmának, mind az irodalom oktatói gárdájának alighanem be kell látnia, hogy ezt az utópiát a mi korszakunk biztosan nem fogja beteljesíteni."
Szerencsére 2007-ben megjelent egy fantasztikus válogatás a régi nagyoktól. Elolvashatta volna.