A magyar nyelv/nyelvtan úttörői
-
#1273
Szerintem a szabályoknak kellene a közbeszédhez gyakrabban alkalmazkodniuk, hiszen a nyelvet beszélik, és csak másodsorban írják le, majd rögzítik az így felismerhető szabályosságokat. Persze az is érthető és elvárható, hogy legyen valamilyen kötöttség, de az igazából csak akkor lehet elvárt, ha olyan környezetben használod (pl. munkainterjú, vizsga, hivatalos ügyintézés).
Az én gondolataimban (és nem csak nálam) a helyes írás és helyes beszéd ugyanúgy az illemtan és illedelmesség része, mint a "helyes" öltözködés vagy a "helyes" étkezés, viselkedés. Megvannak bizonyos körök, ahol bizonyos viselkedés (ruházkodás, étkezés, beszéd) elvárt, ezt a viselkedést (ruházkodást, stb.) illik ismerni, és ha azt szeretné a viselkedő (öltözködő, étkező, beszélő stb.), hogy komolyan vegyék, elfogadják abban a környezetben, akkor ezeket az illemszabályokat ajánlott betartani.
Ahogy más ruhát veszek fel egy kirándulásra a haverokkal, egy színházba és egy állásinterjúra, ugyanúgy másképp és akár másféle evőeszközöket használva étkezek egy pályaudvaron a restiben, egy Michelin-csillagos étteremben és otthon, és más szavakat, akár más nyelvtant használok családon belül, egy ügyfélszolgálaton és egy egyetemi vizsgán. Mindegyiknek megvannak a maga illemszabályai minden téren, és mindenkinek van egy saját igényességi szintje, hogy milyen képet mutat magáról másokkal szemben nyilvános helyen (pl. fórumon).
A 'hogy' elhagyásáról talán volt is itt szó, IMYke nagyon frappánsan írta: irodalmiasan hangzik (1113-as hozzászólás és környéke).