juharfalvi#62
Szerintem a "szenvedélybeteg" szóval csínján kellene bánni. Én a magam részemről koncentrációnak mondanám. :)
Képzeljetek el egy feltalálót, amikor egy problémán dolgozik, egy írót, amikor a könyvén gondolkozik, vagy akár egy kisgyereket, amikor elmélyülten játszik. Teljesen elmerül abban, amit csinál, fontosnak tartja, alkot benne valamit. Ez viszi előre a világot.
A játékos, ha interneten játszik, máshol élő emberekkel lép kapcsolatba, ez is egy szociális háló, nem? Bizonyos dolgokat tudunk egymásról, rendszeresen találkozunk, odafigyelünk egymásra, segítünk egymásnak...
Ha IRC-n csevegek valakivel, aki Brazíliában él, akkor ezzel mi a gond? Megbeszéljük a dolgainkat, a problémáinkat, tanácsot adunk egymásnak... ez szociális elszigeteltség, azért, mert egy monitoron/billentyűn keresztül történik??
Baromság. Persze azt nem tehetjük meg, hogy összejövünk valahol sörözni :-)
(de ha valaki fedezi az utazásom költségeit...)
(ja, és persze csak egy országot mondtam, a példa kedvéért).
Sokkal inkább elítélem azokat, akik hazamennek, kikapcsolják az agyukat, és leülnek a tévé elé, aztán másnap megint, vég nélkül...
_Nekik_ inkább hangyaéletük van, nem gondoljátok?