Budapest XIV. kerület Zugló
-
édiedi #116 Zümmögő lakosok az „emberkaptár” ellen
Avagy lakossági fórum 2007-ben, Zuglóban. A fórum témája: a Pöstény utca és az Öv utca sarkán építendő (már épülő!) 140 méter hosszú és 25 méter magas épületegyüttes. A leendő „épületek magassága az utca túloldalán lévő családi házak magasságának majdnem a háromszorosa” lesz. Néhány adat a „monstrumról”: „Az itt lévő 2 ha-os területre 5 épületet tervezett a beruházó, közel 1200 lakással. Ez legalább 2000 lakót jelent. Ma Magyarországon a kisebb falvakban laknak 1000-1500-an! Összehasonlításképpen a Paskál-lakóparkban, ha teljesen készen lesz, 10 ha-on lesz kb. 1300 lakás. Itt 2, azaz két hektáron lesz 1200 lakás.” Ezek alapján nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy mi lesz itt és a környéken, ha életre kelnek a számok, és beindul a menet: autóval az iskolába, a munkahelyre, jövet és menet, por, zaj és kipufogógáz. Tömeg és szennyeződés! Így a monstrumból nem lakópark lesz, hanem „emberkaptár”! Ezt teszik szóvá a környék lakói szervezetten, különféle eszközökkel és módon, egyelőre még szívósan. Már siratják Zuglót, de még nem temetik, „zümmögnek és csípni” is tudnak: élni igyekeznek jogaikkal, demonstrálnak, szabályosan és kulturáltan. A május 17-én megszervezett lakossági fórumon sokan vettek részt, felkészülten adták elő kérdéseiket, kifogásaikat, véleményüket. Látszott, hogy alaposan „beleásták magukat a témába”, ismerik a jogszabályokat, a rendeleteket, kikupálták magukat műszaki téren is, és így védik érdekeiket. Noha egy képviselő hozta létre a fórumot (ne hatódjunk meg, ez a dolga, minimum), ám társával együtt, demagóg mondatokat puffogtattak, igyekeztek érdekvédőnek látszani, de nem voltak azok: magatartásukat a lakosok nem érezték konkrétnak, hitelesnek. Az Önkormányzatot képviselő hivatalnok a szakmai oldalt igyekezett feltárni, megvilágítani már kevésbé tudta. Bevallása szerint, ő, mint egyszerű közhivatalnok, a jog alkalmazását tekinti alapfeladatának, s így kívánja szolgálni a közérdeket. Aztán minden kérdést, ellenvetést hárított, érdemben nem sokat tett – a lakosok javára, ő egy vonalat követ, se oldalra, se előre nem kíván tekingetni. (Nem akar „prejudikálni, és „feltételezéseket” fontolgatni, ismételgette.) A felszólalók viszont nem fukarkodtak a szakszerű helyzetleírással és a várható siralmas jövő feltételeinek felemlegetésével. Sorjáztak a beszédek, amelyek kitértek: a beruházás „furcsa” indítására, a lakosság nem kellő tájékoztatására, illetve bevonására, véleményének háttérbe szorításra, az építkezés látható műszaki anomáliáira, a környező kis utcák 40 tonnás gépkocsik „behajtani szabad” robajára, s általa idegrendszerek roppantására, a depóterület siralmas, poros, csurgatott gázolajjal való szennyezésére, leendő a csatornázásra, a közlekedésre satöbbi. Jó, hogy a lakosok ilyen felkészültek voltak, mert több újdonsággal tudtak szolgálni a közszolgának: az elkezdődött építkezés több ponton „vérzik”, jogi, műszaki és környezetvédelmi bizonytalanságok lengik körül. A jó közhivatalnok tehát annyira jogalkalmazó, hogy még a terepre sem dugta ki az orrát.
Összegezve annyit lehet mondani, hogy két fél feszült egymásnak: az önkormányzat szakmai része és a lakosok. (A politikusok mindennek (és mindenek) oldalvizén tesznek-vesznek, olyan „valami csak kisül belőle” alapon, nem csapnak az asztalra a lakos érdekében.) A szakhivatalnoki oldal rosszul vizsgázott, még akkor is, ha „jogszerűen” támogatja a beruházást. Szakmaisága ma nem „versenyképes”: híján van a tervszerűségnek, nem képes az előre látásra, az összefüggések kezelésére, a munkálatok koordinálására és folyamatos ellenőrzésére. Hogy a kreativitásról ne is beszéljünk. A lakosok, noha feszítette őket az elkeseredés, a düh is birizgálta lelküket, összeszedetten védekeztek. Hát nem szomorú? Ahol ők laknak, ahol életük folyik, szándékaikért, vágyaikért védekezni kell! Nem fejlesztés ellenesek, fogalmaztak határozottan, csak az ártó „fejlesztés” ellen vannak. És tudnak, mernek előre gondolkodni (akár tíz évre is, miként az SZDSZ pártelnöke hirdeti, privilegizálva eme tudást sajátjuknak.) Tudják, mert ők is ebben az országban élnek, hogy jól jön a pénz az önkormányzatnak. Azt a kérdést is feltették, hogy mire fordítja az önkormányzat a befolyt pénzösszeget. Erre sem készült tervezés! Ez nekik nagyon kevés, nem kielégítő válasz. Azt meg valóban sérelmezik, ha átnéznek rajtuk, hivatal és politika egyaránt. Fölkészült, gondos asszonyok, férfiak szóltak életükért, szakszerűen, jogszerűen. A hivatal és a politika „öngondoskodni” igyekvő polgárokkal szembesült. Ők a KÖZ, a köz hivatalnokának és politikusoknak pedig értelemszerűen az Ő érdekeiket kellene képviselnie. Így állunk hát a demokrácia gyakorlásával 2007-ben, a magyar Zuglóban.
Utóhang: Eközben a Zuglói Lapok bemutatta a kerület új főépítészét, akinek, többek között, „a zöldterületek óvása, közösségi terek fejlesztése lesz a feladata. (...) felkészültsége garancia a kerület építészeti fejlődésére”. Íme, rögtön a „kihívások” egyike. Nos?
dr. Sz. T. Gy.
akit a nagyszámú autók „füstje már megcsapott”