halgatyó#178
Az ésszerű várostervezésről és a rendszerváltozás óta megnövekedett forgalomról érdemes pár szót szólni.
Most hosszú leszek, pedig nem részletezek túl semmit. Maga a problémakör összetett. Aki gondolkodva elolvassa, nem fog veszíteni.
Tény, hogy az elmúlt 10-15 évben nőtt a forgalom. Az autók száma nem változott lényegesen, csak az életmódunk változott meg valahogy. Sokkal többet használjuk az autót. (Az én helyzetem egyedi, az most itt semmilyen tanulsággal nem szolgál: nálam munkahely változtatás okozta a nagyobb autóforgalmat)
Azt azonban hajlamosak elfelejteni, hogy A TÁRSADALOM-GAZDASÁG SZERKEZETE IS JELENTŐSEN MEGVÁLTOZOTT. 20 évvel ezelőtt az emberek 99 %-a állami vállalatnál vagy hivatalnál dolgozott. Jellemzőek voltak a nagylétszámú munkáltatók, ők foglalkoztatták a dolgozók nagyobbik felét. Sokuk külön munkásszállító különbuszokat vagy éppen vonatokat közlekedtetett, vagy pl. Budapesten a Cspeli HÉV is nagyon sok embert vitt a munkahelyére. (Jómagam is egy állami nagyvállalat dolgozója voltam valahol az országban, és különjáratos busszal közlekedtem nap-mint-nap, és nagyon meg voltam elégedve vele. A volánjárattól viszont nagyon elégedetlen és dühös lettem volna)
Ma a kislétszámú munkáltatók irányába ment el a gazdaságszerkezet. Ezek szétszórtan helyezkednek el. Ez az egyik nagyon lényeges változás.
Másik az, hogy a rendszerváltozás következtében rövid idő alatt lényegesen átalakult a foglalkoztatási struktúra. Nagyon rövid idő alatt, nagyon sok ember volt kénytelen munkahelyet változtatni. A LAKÁS HELYVÁLTOZTATÁSA CSAK BIZONYOS IDŐKÉSÉSSEL TUDJA EZT A GYORS VÁLTOZÁST LEKÖVETNI. Ez az idő még nem telt el.
Tovább nehezíti a helyzetet (lakáscsere a munkahely irányába), hogy a munkahely manapság nem egy nagyon fix valami. Gyakrabban változik, mint régen.
A lakással való utánamenetelt tovább nehezíti a terület és terület (ember és ember) közötti különbség lényeges növekedése.
Még további probléma, hogy egy kétkeresős családban a férj és feleség munkahelye egymástól is igen távol lehet.
Manapság a munkahely változtatás sokszorosan nehezebb, mint régen. A fiatalok nem emlékezhetnek annyira arra a korra, amikor a munkahely nemcsakhogy alapvető jog volt, hanem kötelesség is. (Akinek nem volt, azt KMK miatt cseszegették a rendőrök) 20 évvel ezelőtt egyszerű volt a férjnek és a feleségnek egymáshoz közeli munkahelyet találni. Ma szinte lehetetlen, csak véletlenül jön össze.
Ma a munkahelyek többet kivesznek az emberből, mint régen. Intenzívebb a munka, a diplomás állásokban sokkal több felkészülésre és önképzésre van szükség. Vagyis az otthoni szabadidő csökkent, a dolgozó ember sokkal fáradtabb otthon, mint 20 évvel ezelőtt.
A nap pedig könyörtelenül 24 órából áll. Ebből 8 óra a munka, és 8 óra az alvás. Ezt a 8 óra alvást tartósan, egészségkárosodás nélkül nem lehet megkurtítani. AJÁNLOM EZT A "KÖRNYEZETVÉDŐK" FIGYELMÉBE. Nemcsak a kipufogógáz káros ám!
A maradék 8 órából kell megoldani egy sor feladatot. Evés, házimunka, foglalkozás a gyerekekkel, önképzés-felkészülés, KÖZLEKEDÉS.
És végül ha még marad valami, akkor a szórakozás.
Mindenki összeadhatja saját maga, a saját életéből hogy mi mennyi. És szerintem a legtöbbünknek az fog kijönni, hogy az alvásból marad el kb. 2 óra.