• csgj
    #207
    ez kicsit rosszabb lett, azaz nekem nem tetszett annyira... nemtom,.. az a baj, hogy összesűrítetted. Gyors az egész, és nem látok sok képet, de ha látnék, akkor lenne 1 egész A4-es oldalas is :D Csak jó lenne, ha nem csak én értékelnék... De hát elég kevesen jönnek ide :(

    Na, találtam a regényemben az 53. oldalon egy olyan részt, melyhez nem kell sokat tudni az előzményekből. Be is rakom ide: (ja, most a 103. oldalon tartok... amíg suli van, és sok utolsó doga, sajnos ez van... :()

    Eljött az este, felbukkant a most kifli alakot öltő hold, és feltűntek az égen a csillagok is. A levegő enyhén hűvösebb lett, de megőrizte friss illatát. A nap hősei már kipihenték, s kikúrálták magukat a nagy ünneplésre. Az Éhes Rigó nevű fogadó még időben meghívta a nagyszerű Pörgő Ujjak nevű bárd együttest. Volt köztük két ember, aki lanton játszott, volt egy hárfás, egy dobos, és egy pánsípot fújó elf is. Povrus szélesen mosolygott, főleg a bejövő hatalmas számú bevétel miatt. Igaz, adnia is kellett aranyat bőven a zenekarnak.
    Reun a pult előtt kialakított színpad közelében lévő asztalnál várta útitársát. Az étkezőben úgy rendeztek el mindent, hogy legyen egy kis hely táncolni is. A falról mindenféle szalagok lógtak díszítés gyanánt, s az illatok sem húsból áradtak. A mágus illatosította be a termet egy varázslattal, amit még fel tudott használni kevés mágikájával. De most már nem maradt semmi ereje.
    Erenát várta, aki éppenséggel a félbárd gárdistától kapott estélyi ruháját vette fel. Meglepő volt tőle, hogy el is fogadta. Reun nem értette, hogy ennek ő miért nem örül. „Végre egy elf szépségéhez méltó ruhát fog felvenni! Ez miért baj nekem?”- gondolta magában. És akkor megjelent a lépcső tetején. A bársonyos, halványkék estélyi csodálatosan mutatott rajta. Halványan kirajzolódó virágminták voltak rajta, s nagyon szépen rendezett, apró csipkék díszítették. Meztelen válla kibukkant a ruhából, haja fel volt tűzve, hegyes füleiben fülbevalók lógtak, s szája szépen ki volt rúzsozva. A férfi majdnem elájult, amikor közelebbről is megtekinthette az elf szépséget. Gyorsan felállt (ekkor hirtelen nagyon ügyetlennek érezte magát), majd úriasan hellyel kínálta a nőt.
    Erena felkacagott, aztán mosolyogva leült.
    - Nem kell ennyire udvariasnak lenned! Ma már éppen eleget tettél értem. Különben is, ez most egy igen kivételes alkalom, hogy ilyen hercegnőcskésen mutatkozom.
    - Én viszont így nőttem fel, nemesi családban. A köztünk lévő szigorú, erkölcsi szabályokat még véletlenül is be akarom tartani- aztán gyorsan témát váltott- Remek a zene, nem?
    - De, az, csodás! Még nem hallottam erről a zenekarról, pedig nagyon szépen játszanak.