sonicXX#262
Ez a "vita" köztünk nagyjából az alábbi képet idézi elém:
Egy házról beszélünk egymásnak, amelyikben Te bennt vagy, én pedig rajta kívül. Én elmodom, hogy ez a ház szerintem nem a legszebb, mert málik a vakolata, és el van hanyagolva a kertje. Te elmondod, hogy a lakás belülről nagyon szép, kultúrált és igényes bútorzattal van berendezve.
Felmerül bennem a kérdés: melyikünknek van igaza?
Én nem a hozzáértésedet firtatom, csupán a belátásra való hajlandóságot hiányolom a véleményedből.
Miért nem látható be, hogy minden megnyilvánult jelenségnek számos aspektusa van, a komplexebbeknek megszámlálhatatlan, ebből fakadóan nincs olyan eset ebben a kérdéskörben, hogy valaki adott aspektusok meglátásának a hiányában tévedhetetlen végkövetkeztetésre jusson?
Írtam, hogy nyitott vagyok a kérdést a Te nézőpontodból is megvizsgálni, mert érdekfeszítőnek tartom. Nem értem az elutasító magatartásodat, amit sugallsz. Messzebb menve pedig nem értek egyet ezzel a viselkedéssel, mert nem épít. Sem engem, sem mást.
Szupercivilizáció témához:
Minden civilizáció fejlődésében törvényszerűen elérkezik az a csúcspont ("aranykor"), amin áthaladva szükségszerűen már csak lefelé lehet menni. Egy szupercivilizáció pusztulásának leglogikusabb oka, hogy a civilizáció elérte azt a mélypontot, ahol már nem voltak képesek megvédeni magukat a - jelen esetben feltételezett kozmikus - csapás káros/pusztító hatásaitól.
Ezen a világon minden dolognak adott ideig van mandátuma, utána menthetetlenül "lejár a szavatossága".