Cat#82
Manapság nagyon felborult a világrend. Régen ez ugy volt, hogy volt a tehetséges előadó, és annak pénzt adott aki elégedett volt vele. Aki nem tudott megélni, azt mecénások segítették (manapság szponzornak hívják). Később megjelentek a kiadók, akik meghitelezték nekik a lemezkiadási költséget, marketingelték őket, szervezték a koncerteket, szóval levették az előadóművészek vállárol azt, amihez nem értettek - mert ezekhez nem is kell érteniük.
Azonban manapság megfordult ez a trend: a kiadók piaci réseket látnak, azokat akarják kitölteni emberekkel. A '80-as években megjelentek a fiubandák, majd a spice girlsel a lányok is, és megkezdödött a tömegtermelés. A kiadók elkezdték egymást ölni, és a technika fejlődése révén a tényleges énektudás vagy hangszerhez értés egyre kevésbe számított. Ekkor, és csak ekkor jelent meg az internet (előtte a magnós másolás valljuk be, százalékban nem kifejezhető elmaradt hasznot okozott), mely lehetővé tette a szelektálást és a letöltést.
Szóval, az egy együttesre jutó eladási számok csökkenése bele volt építve a rendszerbe, amig régen tucatnyi előadó volt a magyar piacon, ma százszámra találni őket. A tévécsatornák évente tucatnyi tehetséget találnak (pl. megasztár), mindet marketingelik, alájuk dolgoznak, és azután csodálkoznak, hogy régen 25e korong után volt valami aranylemez, ma már ennek töredéke. És mindezt ráfogják arra, hogy "itt az internet és warezolnak".
Persze az előadók is buták, hisz ugyanugy ahogy pl. a Valve hatalmasat szakít a Steam nevü letöltöszolgáltatásával (azaz saját maga adja el a játékait, megkerülve a kiadó Vivendit), addig az előadók nem állnak össze egy hasonló rendszerbe. Még a butának tartott és lenézett pornósztárok (pl. Victoria Swinger) is létrehoztak saját fizetős honlapot, ahol a saját produktumukat árulják, az énekesek, együttesek miért nem tudják ugyanezt megtenni? Vagy azért olyan drága a studióbérlet, mert utómunkálatok nélkül nem is ugyanaz lenne a zene, és ha nem playbacken kellene énekelni már nem is haknizhatnának?
