Fizika 2006
-
uwu #991 Az is probléma, hogy minél nagyobb a távolság a két egymást követő test között, annál nagyobb látszólagos gyorsuláskülönbségnek kell lennie, hogy igaz legyen.
És mivan, mikor már majdnem elérik a fénysebességet.
Ha nagyon nagy a közös gyorsulás (annak ugye nincs felső határa?) akkor mi van.
Ha mondjuk elképesztő nagyon gyorsulnak egyenletesen, majdnem fénysebességre. Az iszonyatos gyorsulás hatására gyorsan le kell győznie a hátsónak a távolságkülönbséget. És lehet, hogy látszólag túl kéne lépnie a fénysebességet, hogy igaz legyen a hosszkontrakció.
Miközben ugyanúgy gyorsulnak, tehát egymás közti távolság tőlük nézve állandó.
Lehet ám, hogy az elméletből nagyon szépen kijön minden, és nincs ellentmondás, de én ezt nem fogom kiszámolni.
Ha akad itt valami fanatikus számbácsi, azért közölhetné az eredményt.
Kíváncsi lennék rá, hogy mi van.
Legyen a két test közti távolság egy fényév, a gyorsulás, meg egy fénysebesség/másodperc.