Fizika 2006
-
Albertus #572 Nos, ha Te valóban fizikus hallgató vagy, akkor kb. 30 év múlva leszünk egy súlycsoportban. És ez reménykeltő! Ezért megérdemelsz törődést, odafigyelést!
Akkor először nézzük a fényt!
Ugye tudod, hogy fotonokból álló áramlás, amelyet egy rendszerben nyugvó forrása és detektora között mindig c sebességűnek mérünk.
A fotonáram, olyan mint a csappból kifolyó víz.. megfoghatatlan.
Ezért egyetlen fotonnal vizsgáljuk meg a relatív fénysebesség kérdését!
Ennek a fotonnak van E=hf energiája, amit megmérhetünk. Így elkerülünk sok félreértést.
Először nézzük a specrelt!
Fény van benne.. Se vége - se hossza, csak fény, olyan mint a csapból kifolyó víz. Indulhat fénysugár a specrelben is, de ez éppen olyan mint a csapból induló vízsugár, nem mérhető a sebessége.
Viszont egyetlen foton t időpontban kilép és t' időpontban befogódik.
Ez korrekt mérésre ad lehetőséget.
Ha a foton sebessége minden rendszerben egyaránt ugyanazon c sebesség, akkor nincs idődilatáció, nincs hosszkontrakció,
mert akkor a bármely rendszer időegysége alatt megtett bármely más rendszer hosszmércéjével megtett útnak azonosnak kell lennie, függetlenül a mérést végző rendszerektől.
Sajnos nem így van.
A specrel szerint az egyik rendszerben mért út/idő és egy másik rendszerben mért út/idő, mindkét esetben csak a helyi út és időmérce alkalmazása mellett ad pontosan c értéket.
És itt van az első lehetetlenség-paradoxon!
A Földhöz rögzített joordináta rendszerből, a földi mércékkel megmérni lehetetlen azt a fényt, amit például a Proxima Centauri Alfája melletti második bolygón halad..
Pedig igazából ennél közelebbi bolygó nincs is naprendszerünkhöz..
De már ezt a fényt is csak a Proxima Centeuris mércékkel lehetne megmérni, a földi mércével nem érünk el odáig.
Így kiesett az a lehetőség, hogy távoli eseményekre alkalmazzuk a földi mércéket, marad a hit a model helyességében.
Egy olyan modellében, amelyik csak gyorsítőerő mentes, tehetetlenségi
azaz inerciális pályán álló/haladó rendszerekre igaz.
Egy olyan modelben, amelyikben amikor a fényt helyettesítjük a levegőben terjedő hanggal, akkor ugyanazon összefüggéseket, kontrakciókat, dilatációkat kapjuk mint a fény esetében, csak
egymilliószor kisebb relatív sebességek esetén.
Egy olyan modelben, amelyik csak a látszat leírására szolgált eredetileg is.
Nos, én nem hiszek, mert mérési tapasztalataim és a nem Einstein függő tudományos források egybehangzóan azt mutatják, hogy bűn lenne a látszat leírásáról szóló relativitás elméletét valóságnak tekinteni.
A hanggal levezetett relativitás szerint a hanggal mért hosszak rövidültak és a hanggal mért idők megnyúltak-dilatálódtak.
Fogjuk a mérőszalagot és a stoppert és azt látjuk, hogy ez tévedés.
"-- Hogy-hogy tévedés? Az nem lehet!" -- gondoljuk, mert a mérésekből egyértelműen ezeket a hosszokat és időket kapjuk.
Nos, a látszat leírására szolgál,-- írtam, de miért is ?
Először vegyük a hosszkontrakciót!
Ha egy fizikai jelenségről azt tapasztaljuk, hogy állandó sebességgel halad valamely körülmények között, akkor úgy tekintjük, hogy mércének alkalmas, ilyen a hang a rendszerben álló levegőben, vagy a fény a rendszerhez relatívan álló éterben, írta le Albert Einstein 1908-ban és még ugyanezt nyilatkozta az 1928-ban vele készült riportban is.
Oké, lépjünk át ezen és maradjunk ott, hogy a fénnyel, mint mércével mérhetünk hosszat.
Mégpedig a fénynek az időegység alatt megtett úthosszával.
Hogyan végezzük az ilyen mérést?
Villantsunk egy vakuval, merőlegesen a száguldó tárgyra amikor az elhalad mellettünk?
Jó ötlet!
Csak az a baj, hogy a villanás fénye egyidőben éri el és verődik vissza a tárgy elejéről és végéről, így a hozzánk visszavert fény
ugyanakkora utat tesz meg a tárgy elejéről és végéről, így a fényképezőgépünkbe közös rekeszidő alatt érkezik be.
És sajnoz a közös beérkezés miatt semekkora sebesség mellett sem mérhető így hosszkontrakció.
Keressünk egy olyan módszert ahol a fény terjedési sebessége és a megmérendő tárgy sebessége összemérhető, egymáshoz közeli érték és lehetőleg "megelőzéses" jellegű a találkozásuk.
Pontosan úgy, mint amikor az út szélén állunk és mellettünk elhajtanak az autók.
Az oldalsó ablakunk elött a különböző sebességű autók különböző idő alatt "haladnak el", azaz minél gyorsabban, annál rövidebb idő alatt,
így annál rövidebbnek látszanak.
Ilyen mérés az is amikor egy tárggyal szembe jövő fény, eléri a tárgy elejét, majd t idő múlva a végét,. a tárgy hossza x=c*t ..
Nade tényleg ennyi?
Igen, a specrel szerint ennyi, mert a tárgy rendszerében a fény
haladási sebessége pontosan állandó és c értékű!
Azaz ha két teljesen egyformán 1 méter hosszú tárgy közül az egyik
1 m/s a másik 1000 000 m/s (és ez mégy csak c/30 !!) azaz milliószor gyorsabban akkor a milliószor gyorsabban közeledő elejétől a végéig
ugyanannyi idő alatt jut el a fény?
Hát nem.. Mert a gyorsabban közeledő túlsó vége a mérés alatt, azaz amiután az elejét már elérte, de a végét még nem érte el a fény,
egymilliószor nagyobb utat tesz meg mint a lassú tárgy túlsó vége..
Így a mérés azt mutatja, hogy a gyorsabb, rövidebb is lett..
Persze, ha egyetlen fotonnal mérjük a hosszot, és nnek a fotonnak a c sebességéhez a fotonhoz relatív sebességeket hozzáadjuk, akkor mindkettő 1 méteres rudat szemből is egy méteresnek mérüjük..
Érted már?
Dönthetsz, jól, korrekt pontossággal mérsz, pl. vakuval, fotóval, vagy specrel éterében, hamis látszat rövidüléssel ?
Csak rajtad áll.
Tehát a foton csak a forrástól relatív c sebességgel mozog, az összes többi rendszerben a rendszernek forráshoz relatív sebességével módosított relatív sebességgel.