Fizika 2006
-
shakwill #354 Az tény, hogy a hasadásos erőművekben nagy mennyiségű és sokféle nagyaktivitású hulladék keletkezik. Ehhez adódnak a nagy neutronfluxus miatt aktiválódó szerkezeti elemek (másodlagos hulladék.) Ezek kezelésére van -egyre kiforrottabb technológia. Nem a hulladék az elsődleges veszélyforrás (de nem is elhanyagolható), hanem a reaktortérben "összezsúfolt"nagy mennyiségű aktív anyag, amelynek spontán hasadását a technika korlátozza. Tehát ha nem avatkozunk be spontán reakció indul be, és kialakulnak az úgynevezett baleseti szindrómák: Kína szindróma: a reaktormag ellenőrizetlenül megszalad, beleolvad a földbe, és kijön Kínában. Csernobil szindróma: Az emberi hülyeség és felelőtlenség miatt megszalad a reaktor, és a fejlődő gázok szétvetik a reaktort, majd a forró reaktív anyagok zsabadon távoznak a légkörbe ill. a környezetbe. (Csernobilban szándékosan kikapcsolták a védelmi rendszert egy "kísérlet" elvégzése miatt).
A lényeg a fissziós reaktor bármely okból való diszkontrollációja balesetet okoz, mert a kritikus tömeget meghaladó módon együtt tartott hasadóanyag moderáció nélkül megszalad.
Ezzel szemben A fúziós erőműben a kontroll megszűnése esetén a reakció azonnal leáll. Hasadóanyagok nincsenek a rendszerben. Radioaktiv végtermék nem keletkezik. Radioaktív hulladék csak a reaktortérnek a magas neutronfluxus miatti felaktiválódása miatt jelentkezik.- Ezek alacsony aktivitású anyagok, és csekély a mennyiségük. Az üzemanyag a deutérium, amely korlátlanul kivehető a vízkészletből, és trícium, amely ugyan radioaktív, de nem is tárolják nagy mennyiségben, hanem szükség szerint az erőműben állítják elő. A reakció végterméke pedig stabil, nemsugárzó hélium.
A fissziós erőművet, egy ki nem kerülhető szükséges, de kockázatos technológiának látom, amelyet mihamarabb túl kell haladni. Egyébként a hasadásos erőművek nyilvánvaló kockázatai miatt Teller Ede és munkatársai előrehaladott kutatásokat folytattak a természeti törvények és folyamatok által kontrollált kompakt erűművekkel kapcsolatosan. Ezt az erőművet mélyen a föld alá építik, feltöltik mondjuk húsz évre való üzemanyaggal, betemetik, majd beindítják. Az erőmű konstrukciója olyan, hogy önszabályozó folyamatok- nem bonyolult vezérlések-hanem egyszerű természeti elvek kontrollálják a működést, ha húsz év múlva már nem ad energiát, lekapcsolják a hálózatról és elfelejtik.