Fizika 2006
-
#3116
A fontos a végén van, olvasd el! :D
Én a nagyon amatőr és erősen laikus vagyok.
Ezzel a témával kapcsolatban a következő első gondolataim voltak:
Ez két külön részből összerakott elmélet:
1.) Ha valamit meg akarok vizsgálni, ezt megtehetem-e úgy, hogy nem változtatok annak azon az állapotán, amit mérni akarok?
2.) Nehéz lenne olyan modellt alkotni, ami leírja ezt a jelenséget, mi lenne, ha olyan modellt csinálnék, ami valószínűségekként írja le a dolgot, hiszen úgy érzem az én világomban, hogy 1.)-re NEM a válasz.
Olyan ez, mintha lenne egy edényem, amiben van egy kis kék festék beleszáradva (ez a "valószínűség/bizonytalanság" a modellben), ha ebben az edényben keverek festéket, mindig kicsit kékes árnyalatú lesz, bármit csinálok:
Ha olyan modellt használok egy jelenség leírására, amely eleve valószínűségi modell, mindig lesz ebből eredő hiba, amit meg akarunk magyarázni, pedig csak a modellt kellene megváltoztatni - persze ez a bonyolultabb -> lásd a példámat a végén és fogod érteni!
Heisenberg egy olyan korban alkotta meg ezt a modellt, amikor nem volt lehetőség nagy kapacitású számítógépek előállítására. Ebben a korszakban valszeg több olyan modell is létezett, ami a diszkrét jelenség leírás helyett a könnyebben számítható és kezelhető statisztikai modelleket választotta. Ha Heisenberg kora előtt lett volna digitális számítógép, talán nem ilyen lenne ma a fizika.
Csak hogy mindenki jól értse, mire gondolok: Be is lehet bizonyítani (asszem centrális határeloszlás tételnek nevezik és valóban bizonyítható fél sorban ;) ), hogy tetszőleges valószínűség eloszlású változók összege normális eloszlású valószínűségi változó lesz. Mégis, ha egy cső átmérőjét mérik meg egy gyárban és tudjuk, hogy a mérés eredménye normális eloszlású lesz, ki magyarázza azt meg, hogy mi van a negatív átmérőjű csövekkel? Hiszen a normális eloszlás sűrűségfüggvénye folytonos a teljes számegyenesen. A modell nem tudja, hogy mire használják, hiába van bebizonyítva, hogy a modell helyes!!