Fizika 2006
-
forrai #2360 Igen. Az ún. súlyponti tömegpont csak önmaga vonatkozásában érvényes.
Ha más test is vonzza, az árapály miatt egyfajta kötési kapcsolat jön létre közöttük, és a külön fenálló állapot közöttük megváltozik.Ami abban nyilvánul meg, hogy saját tömegükből virtuálisan átadódik egy parányi rész, és a gyorsulási tér is elmozdul a másik felé, pontosan úgy, mintha a középpont tolódna el.
Két tömeg gravitációs kölcsönkapcsolata tehát kötési kapcsolat is. Készítettem egy programot, amely a gyorsulási mezőt, és az abból következtethető új tömegpontot ábrázolja két test valóságos gravitációja esetén.
Mert a jelenlegi klasszikus fizika, amit mindenki már túlhaladottnak vél, sokkal inkább megérett a vizsgálódásra, mint a részecske vagy bármely más fizikai ágazat.
Vissza kellene tehát térni a kezdethez. Onnan kiindulva pedig- a már ismert, új szempontokkal egy valódi fizika építhető, ami már nem az ezotériájával hökkent meg.
Azt a fizikát én "Töltésfizika"- nak hívnám.
Ha az árapályon túljutottunk, ami lehet egy év is, akkor ezekről is beszélhetnénk.
Most azonban azt várom, hogy valaki kérdést tegyen fel, vagy jelezze hogy érti, vagy hogy mit nem ért.
Hogy azután megmutassam, hogy kell kiszámítani az árapály teljesítményt, és abból meg az árapály munkát.
Hogy legvégül bemutathassam a Hubble törvény összefüggését az árapállyal. És ami után a csillagászat mérnöki pontossággal tervezhető.
Mert ne keverjétek: az űrhajózás inkább mérnöki tudomány, mint csillagászat, és az eredményei is annak köszönhetők.
Ugyanúgy az észlelő csillagászat is nagy mértékben mérnöki.
Az elméleti csillagászat pedig jóformán részecskefizikává alakult, megszünt.Pedig nem így kellene lennie.
Nemcsak nektek, nekem is munka ez. Ha nem kell, jelezzétek.