Fizika 2006
-
#2190
Éppenséggel a következő lenne a vész esetén a sorrend:
1. Földrengés esetén leáll a rektor. Megtörtént. Már csak a remanens hőt kell elszállítani.
2. Ha leáll az áramellátás átkapcsolnak a dízelgenerátorokra. Ezt is elkezdték.
3. Viszont az összes dízelgenerátor leállt (pedig több volt, redundánsan telepítve, a cunamira és a földrengésekre is méretezve) mikor jött a cunami.
4. Ha a dízelgenerátor is behalna (ami azért eléggé kellemetlen helyzet, pláne hogy számítottak a természeti csapásokra), a reaktorfalon kívül, de a hermetikus védőépületen belüli hűtővízbe lehet vezetni a reaktorból a gőzt (tehát volt vészmaghűtés). Ez is megtörtént.
5. Viszont ha minden kötél szakad (ami ilyen súlyos helyzetben el is képzelhető), vagyis felforr a kondenzvíz, akkor van még lehetőség: a lefúvatószelep.
Bár radioaktív gőz jut ki, de legalább a radioaktivitás korlátozott mértéke, és a kis mennyiség miatt ez még nem olyan vészes.
Itt csak annyival durvább a helyzet, hogy a kelleténél jobban túlhevült a kondenzvíz, így a reaktorcsarnok fala "dobódott le", és e miatt megsérült a kiégett kazettákat tartalmazó pihentető medence, és szerencsére csak lokálisan okozott károkat.
Tehát ahhoz képest, hogy mennyire súlyos természeti csapás volt, ahhoz képest nem lett túl nagy a reaktorbaleset mértéke (reaktor leállt, maradékhő hűtése lkezdődött csak kis mennyiségű radioaktív gőz került a levegőbe+a kiégett kazettákat tartalmazó medence sérült meg). "A nemzetközi skálán négyes besorolású (azaz lokális kárt okozó), míg a csernobili baleset a legsúlyosabb, hetes besorolást kapta." (Forrás)