Fizika 2006
-
Albertus #1946 Kedves Anaid!
Az általad leírt jelenséget akkor értheted meg a legjobban, ha fogsz egy tucat iránytűt és szorosan egymás mellé rögzíted őket, majd egy különálló iránytűvel közelítesz a csoporthoz.
A csoportban lévő iránytűk szimbolizálják a mágneses doméneket. Ha szabadon körbefordulhatnak, akkor a mozgásuk éppen olyan mint pl. a ferritekben lévő domének mozgása.
Ha pedig az egyes iránytűkben, rugalmas támaszokat szúrva, szimuláljuk az állandó mágnesek szerkezetét, akkor azt látjuk, hogy a külső mágneses forrás ugyan nem tudja körbe-forgatni a csoportban lévő iránytűket, de részben- kis mértékben- módosítani képes a domének irányultságát.
Ha pedig a csoportból, egyesével kiemelgetünk egy-egy iránytűt, akkor
figyelve a maradék mozgását, azt látjuk, hogy mindig követi a változást a maradék domének mozgása.
Miután a diszlokációk, a hőmozgás a külső terek megváltozása, mind-mind együttesen meghatározza az egyensúlyi helyzeteket.,
És ezek sebességei az új egyensúlyi helyzetek létrejöttének sebességét,
így megesik, hogy egy-egy mágnes elvételét vagy hozzáadását követően csak később jelenik meg.
Valószínűnek látom azt, hogy egy ilyen jelenséggel találkoztál, amikor az átbillenés létrejöttéhez több hatás együttesen hatva, csak a ráhelyezést késleltetve követő felugrást, elugrást tapasztaltál.