Fizika 2006
-
Albertus #1873 Amikor azt vizsgálták, hogy hogyan zajlik például a hidrogén égése oxigénben, arra jöttek rá, hogy a tapasztalt, működő gyújtási hőmérséklet nem lehetne elegendő az ionizációhoz, mert több energia kellene a hidrogén és az oxigén molekulák atomokra bontásához, mint amennyit termel az egyesülésük.
Vagyis nem éghetne a hidrogén, de mégis ég. Sőt! robban!
Akkor jöttek rá arra, hogy nem kell, és nem is fektetjük be ezt a nagy energia mennyiséget, hanem csak a hidrogént bontja, de majdnem hogy azt is csak "félig" a gyújtás,
majd a hidrogén még a molekulában lévő oxigének egyikére "rákapaszkodik" és O és OH csoportok képződnek ettől az elektron átrendeződéstől amit a rácsimpaszkodó hidrogén okoz.
Viszont amikor az OH egy H2 molekulához ér, akkor ott sem kell a teljes ionizációs energia, a H2O létrejöttéhez és ezzel az atomos H leszakításához.
Azaz a fizikai valóságban az égés és a többi reakció sem úgy megy végbe, mint ahogyan gondolták.
Nem kell befektetni a teljes ionizációs energiákat, mert a távolság négyzetétől függő térerősség már sokkal alacsonyabb energiáknál elvégzi a reakciókhoz szükséges átalakításokat.
Így elvben azok a reakciók helyett is, amiket eddig tapasztaltunk,
lehetnek olyanok is, amik sokkal több energiát termelnek, mint a megszokott változataik.
Persze sok példát emlegethetnék, a nitrogén égetésétől a katalizátorok nélkül szinte lehetetlen reakciók során át.
Így akár az is elképzelhető, hogy vannak olyan katalitikus folyamtok, amik a mai hatásfok számítási módszereink szerint 100% feletti hatásfok értéket adnának.